
Szeretem a szárzellert és sokat használom. Ez eddig nem újdonság, az íze nem csak az itáliai ízeket határozza meg, de már magyaros ételekben is viszontláttam. Szinte azonos szerepet játszik, mint nálunk a fehérrépa. Kulisszák mögötti, csöndesen megbújó kis szereplő, aki, ha esélyt adunk neki, igazi hőssé válhat. Akárcsak a fehérrépa.
A szárzellert mindig kötegben vesszük. Így terem, így is árusítják, de gyakran csak egy-két darab kell belőle. A többi megy a hűtőbe, hisz egy kisétkű családnál képtelenség elfogyasztani pár nap alatt.
Ilyenkor jönnek aztán a trükkök, mi is legyen a maradékkal.
Levest mindig lehet belőle főzni, de azt is megúnja az ember. Egy ideje olívaolajban és vajban pirítva készítek belőle köretet, könnyű vacsorát, és alaposan megszórom sajttal. Készült már belőle édes fagylalt és lekvár is, most pedig pestot kevertem belőle. Illetve nem a szárából, hanem csak a leveléből! [.....]

Úgy gondoltam, a 200-as nyitórecept, vagyis a 101-edik valamiféle blogsaláta kellene hogy legyen, valami olyasmi, ami a blogban legtöbbet felhasznált hozzávalókból állna. Az ötletet hiába találtam zseniálisnak, csak nem akart összejönni. Gondoltam még a 101 kiskutyára, de fehér-fekete foltos ételkülönlegességet sem bírtam kreálni, hogy a főbb blogos hozzávalók is bennelegyenek.
Ki enne meg ugyanis egy olyan kutyulmányt, ami nota bene, természetesen olasz és pasta lészen, aminek az elején valamilyen ízesítésű olívaolajon hagymát és fokhagymát pirítanék, aztán paradicsomot és paprikát is vágnék bele, esetleg egy kevés zöldspárgát is belekockáznék (na jó, ez eddig még nem tűnik gáznak), hozzátennék egy kevés forgácsolt mandulát is (itt már alakul), majd jócskán reszelnék bele egy kis szerecsendiót, fűszerezném még egy csipet fahéjjal is, aztán löttyintenék bele némi kis fehérbort és alaplevet is. (Ezen a ponton én már feladnám.)
Hagynám egy kicsit saját levében fortyogni, majd hozzáöntenék egy fél pohárka tejszínt is, majd belereszelném egy citrom és egy narancs héját is, sőt egy citrom levét is belefacsarnám. Ja, és nehogy már elfeledkezzünk a málnabalzsamról! (Na jó, ez esetben mézbalzsamról is beszélhetünk.) Persze valahol félúton sóznám és zöldborsot is törnék rá, rendesen.
Ha kész a blogragunk (brrr!), összeforgatnám - mondjuk tagliatelle-vel, mert ezt használtam a legtöbbet -, rászórnám a petrezselymet és ráreszelnék némi parmezánt.
Be egy percre a sütőbe és voilá, tálalható is a Dalla cucina blogsaláta, akarom mondani blogpasta!!
Most őszintén, Ti ezt megennétek?? Mert én nem, ezért inkább valami mást főztem ki. [.....]

A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006