Medvehagymás panna cotta

Engem (még) nem kapott el a medvehagyma-őrület, bár kétség kívül kedvelem a medvehagymát. Lehet, hogy jövőre szorítok a magoknak egy kevés helyet és három hétig medvehagymával is medvehagymát eszünk, de egyelőre beérem azzal, hogy néha veszek egy csokorral és valami finomsággá alakítom át. Tavaly a medvehagymás olívaolajam által egészen őszig élveztük a zamatát, és bár frissen az igazi, azért az sem megvetendő. Jófajta olívaolajból idén is készítek egy nagyobb adagot. 

A medvehagymáról szinte mindent leírtak a blogtársak, ehhez nem tudnék új és izgalmas dolgot hozzáfűzni. A gyűjtőoldalon érdemes azonban nézelődni. A medvehagymás-rucolás pesto olyan izgalmasan hangzik, hogy abból biztos készítek és néhány üvegcse erejéig kihúzhatjuk a medvehagyma nélküli időszakot is, a medvehagymás vajat pedig fagyasztani is lehet és korongokra vágva elővenni. 

Ez a panna cotta akár a VKF! legújabb fordulóján is részt vehetne, de addigra vége lesz a szezonnak, kár lenne addig talonban tartanom.
Nem úgy készül, mint az ősrégi előd, mivel előételként kiborítva, salátával körülvéve szerettem volna tálalni, ezért elengedhetetlen volt a zselatin. Csak annyit tettem bele, amennyi feltétlen szükséges hozzá, megállt a talpán, de krémes maradt. Ha kenhető krémnek készítjük, érdemes két lapot beletenni, akkor óriás kagylótésztát, zöld színű paprikahengereket vagy bármi egyebet is tölthetünk vele, de pirított kenyérszeletre kenve és átpirítva kíváló crostini is lehet belőle. 

Tovább is van... »

Csokoládés cornflakes torta

Egy hosszabb blog- és konyhai absztinencia után végre újra a saját konyhámban vagyok - nem mintha szomorúvá tett volna, hogy annyit főztek rám azok a csodás séfek! - remek ötleteket szereztem, és kimondottan feltöltődtem. Egy vidéki munka után az egyre jobban szeretett Dél-Tirolba vonultunk, ahol bevettük a kétezres hegyeket, friss írót ittunk és csodás gasztronómiai helyeket fedeztünk fel. De erről majd később, mivel Chilii akarva sem adhatott volna jobb témát a VKF! VII. fordulójára! Csak úgy tobzódom az ötletekben, és persze ezekből itt is lesz bőven ízelítő a közeljövőben! [....]

Tovább is van... »

Mascarponekrém cantuccival (Crema di mascarpone con cantucci)

Hosszú éveken keresztül a tiramisù-t úgy készítettem, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ezt akár szó szerint is lehet venni, hisz pont úgy készült, mint ahogyan azt Sophia Loren a könyvében leírta, bár nem őt másoltam, de a klasszikus tirami sù nem enged tág határt magának.
A babapiskóta miatt viszont folyton bosszankodtam. Ha gyenge minőséget kaptam, az eredeti savoiardi pedig borsos árú, viszont nagyon jó. Előre is kellett gondolnom rá, a két csomag meg kevésnek bizonyult, a maradékkal meg nem tudtam mit kezdeni. Süthettem is volna, nem nehéz, de erre is kidolgoztam később egy külön piskótakészítési módszert - de erről majd alkalomadtán írok.

Ez a desszert a hagyományos tiramisù, a mascarpone- és az amarettikrém házasításából készült - hisz ezek között olyan laza az átmenet, hogy csupán apró részletekben térnek csak el egymástól: krémsajtos krém, keksz, kávé, ennyi az egész. Tágabb értelemben még a krémsajt-torta, vagy a lusta háziasszonyok amerikai mintájára készült, apróra tört kekszdarabos tésztaalapú cheese-cake-je is idetartozhat.
Babapiskóta helyett mandulás cantuccit törtem bele, ami kellemesen ropogósra puhult az espresso alatt. Az utóbbi időben a babapiskótát teljesen felváltotta a cantuccini, mivel nem málik szét, és robusztussága révén több folyadékot is elbír. 
 

Tovább is van... »

Céklával és spenóttal töltött ravioli

Amikor megláttam a Vigyázz, kész, főzz! gasztrojáték 2. fordulójának kiírását a titkos töltelékekről, abban a pillanatban tudtam, ez lesz az! Már hetek óta készültem ugyanis elkészíteni, de Nemisbéka (a jelenlegi játék háziasszonya, akarom mondani házi istennője) telepatikus hatalmának jóvoltából most valóban elkészült a mű. (Nemisbéka kolleginával egyébként már régebb óta telepatikus vonzáskörben állunk.)

A céklával töltött ravioli Casumziei ampezzani néven Veneto tartományának egyik jellegzetes fogása, talán fellelhető itt némi összefüggés a velencei karnevál rejtőzködő arcai és a mi tésztánk harapásig titkolt belső élete között? A neve - casumziei - annyit tesz, hogy ez a speciális formájú, céklával töltött ravioli a Dolomitok környékéről, Ampezzo-ból származik - ezt jelenti az ampezzani.
A venetoi ravioli ricottás céklatölteléket rejt, a tetején pedig a gnocchi mintájára barnára olvasztott vajat locsolnak, amire még maréknyi, egészben hagyott mákszem kerül. Én annyit változtatgattam rajta, hogy eredeti nevét már meg sem érdemelte: a céklához őrölt mandulát tettem, ezáltal ropogósabb, aromásabb lett, (de még a diót is elbírja) másrészt egy másik tölteléket is készítettem, hogy ne legyen annyira unalmas.  [.....]

Tovább is van... »

Narancsos tripla krémsajttorta

Keresem a szót. Ugyanúgy bajban vagyok megint a névadással, mint Chili&Vanília, aki szintén a koedukált névadás mellett döntött. Annyival nagyobb a gondom, hogy nálam még a háromfajta friss sajt megnevezése is közrejátszik, ezért párnapos gondolkodás után adtam a "műnek" a fenti címet. ("Háromkrémes cheesecake" volt az eredeti címe, t3v sugallata alapján változtattam meg krémsajttortára, ezúton is köszönet érte.)
A friss sajtok soha nem játszottak a magyar konyhában, a nyitott világ útján nemrég "érkeztek" csak hozzánk, örömmel birtokba is vesszük őket - ha kapunk -, de nevük, nem, az még nincs igazán. Túrótortát is csak rövid ideje sütünk - a magyar, hagyományos, szemcsés túróból ez sem az igazi. (Erről már írtam a blogban.)

Annyiban nem szokásos ez a krémsajttorta, 3 "friss sajt" találkozik: a krémsajtot túrókrémmel is lehet helyettesíteni, a mascarpone és a ricotta viszont marad. A három krémsajt találkozása újszerű, és a végén egy igen légies, habos süteményt kapunk. Ráadásul a mascarpone magas és a ricotta alacsony zsírtartalma is jól kiegészítik egymást, ezért nem szükséges bele további tejes zsiradék, mint a vaj, vagy a tejszín. Mivel a krémsajtokat 12-70%-os zsírtartalommal lehet kapni, ezért a 20% körüli a legjobb. 
De ami igazán újszerű, az a tészta! Hagyományos vajas omlós tészta ugyan, viszont két rétegben fekszik a sütemény alatt, közte pedig egy narancslekváros réteg bújik meg. És ettől lesz ez a cheesecake kicsit más!  [.....]

Tovább is van... »

Krémsajttal töltött limoncellos muffin

Többen közkívánták már ezt a receptet, így kötelességemnek éreztem, hogy minél előbb eleget tegyek ezeknek a kívánságoknak.
A cím elég csalóka, mint ahogy sokszor, most is nehéz nevet adni egy-egy ételnek. Mivel a tésztában nincs limoncello, ezért így neveztem el - remélem találó.
Joghurtból ez esetben a zsírdúsabb fajtát vettem, de nagyon jó, krémes állagút. Vaníliából természetesen még mindig a kikapart vaníliarúd a legjobb, mivel azonban van kivonatom, azt használom. A kristályvanillinnal dúsitott kristálycukrot ez esetben felejstük el....   Egyáltalán nem érződik.
Én egy ideje szívesen használom az úgynevezett cupcake (ejtsd: kapkék) formát, amit inkább minimuffin forma néven árusítanak. A cupcake egyfajta miniatűr muffin, de sokkal díszesebb, kisebb remekmű, elegáns, pici süti. Több cégtől lehet már kapni ilyen formát szilikonból, ezek gyártófüggően 15-19 apróbb gödröcskével rendelkeznek. Számomra az a valódi előnye, hogy ezeknél a piciny, kétharapásnyi minisütiknél szinte minden harapáshoz "kapok" egy kis mázt, nem úgy, mint a nagyobb társaiknál, ahol nagyrészt már a "szárazabb" tésztát rágcsálom, máz nélkül.  [.....]

Tovább is van... »

Tökmagos kenyér - dagasztás nélkül

Ez a kenyér hagyományos módon indult, mivel már 3 hete sütöttem egy hasonló tökmagos kenyeret - amit nyugodt szívvel kitehetnék a "Konyhai katasztrófáim" című kiállításra. (Ezt ugyanis az eredményt látva családom javasolta.) A dolog azonban nem hagyott nyugodni (ha egyszer valamit a fejembe veszek, muszáj megoldást találnom, címszóval). Hozzá kell tennem, hogy nagyon sok rozsos-tökmagos kenyeret eszünk-veszünk - úgymond ez a kedvenc, ezért úgy gondoltam, meg lehetne ezt próbálni végre házilag is.
Igy született ez a tökmagos. Hagyományosnak indult, de menetközben a kenyértészta elég sűrű lett. Mivel nem akartam több lisztet hozzáadni, gondoltam, megpróbálom így kisütni. Sikerült.  [.....]

Tovább is van... »

Mamma