Sült vacherin-sajt mézzel és Calvados-szal

Túl sok dolgot nem fűznék hozzá ehhez a vacsorához, mivel nincs mit.
Késő délután korgó gyomorral - étteremalakítás teljes közepette - ballagtam haza, ilyenkor betérni egy üzletbe - mint tudjuk - nem jó ómen. A sajtboltban megláttam a fadobozba rejtett krémes, francia sajtokat és ebben a pillanatban eldőlt a vacsora. Mint azonban brit tudósok többszörösen is közzétett kísérletei által is megtudhatjuk, hogy az éhségérzettel küzdő női személy hímnemű párjával ellentétben nehezebben tudja kordában tartani élelmiszer-vásárlási szokásait, így ez alól én sem voltam kivétel.

Mont d'Or nem volt, viszont kaptam Le Sanglé-t, ami hasonló eljárással készül és ugyanúgy lehet fogyasztani.
Otthon először felbontottam egy flaska apúliai vörösbort, benyomtam az épp futó kedvenc cédémet (milyen kúl lenne, ha most azt mondanám, hogy ütközésig felnyomtam a potmétert - de ennek hiányában csak nyomtam a hangerőgombot), majd felkapcsoltam a sütőt. Azt 180 fokig.
A sajtot kibontottam, kortyoltam a boromból, ütemesen mozogtam a meglehetősen hangos zenére (meglátjuk, milyen arcot vágnak holnap a szomszédok), majd a sajt felét áttettem egy szufléformába. Megkerestem a Calvadost és öntöttem rá valamennyit majd meglocsoltam egy kevés mézzel. [.....]
             

Tovább is van... »