Gyors kókuszlikőr

Pár napos kókusztej árválkodott a hűtőben, hiába használom mostanában naponta, csak nem fogyott. Elég gyorsan felsejlett bennem a kókuszlikőr képe, összeraktam hamarjában, másodikat is kevertem, leteszteltük. Igen finom, ugyan nem tudom, miben szokás kókuszlikőrt iszogatni, de erre a célra az Avernás pohár tökéletesen megfelelt.
Cukorral, sőt biztos, hogy mézzel is kiváló, de én nem eszem cukrot, nálam most az eritrit fut édesítőként, de mindenki azzal édesíti a saját életét, amivel szeretné.
Ezzel a módszerrel nemigen tudunk hosszútávú likőrkészítésbe kezdeni, de gyorssegélyként egyszerűen tökéletes!

Tovább is van... »

Kókuszos sültpaprika-fehérrépa-krémleves

Nem így terveztem, de ez lett belőle. A blogom hatodik évfordulójára egyhetes receptdömpinggel akartam már csak magamnak is megünnepelni és megtörni ezt a hosszabb ideje tartó csendet.
No hát a jeles napon sztrájkolt kissé a freeblog a tisztogatás miatt, én meg áthelyeztem  a gyertyagyújtást a facebook-ra.

Ezt a levest meg kell addig is mutatnom, annyira finom lett, kétszer egymás után is megfőztem, finomítottam. Valami eszméletlenül jó lett az összhatás, és nem tudom, mitől. A sült zöldségek is hozzájárultak, a fehérrépa, amit még Pestről hoztam magammal, isteni pirítva, de most jut eszembe, a kápia paprikát is bőröndben menekítettem át. A leveshez maradék kókusztejet tettem, de több csak rontana rajta, pont jó volt az a pár kanál.

Második nekiugrásnál jött a kókuszos, krémes joghurt ötlete, mikor már egész nap kopogó szemekkel a sültpaprikalevesről ábrándoztam. Igen, szoktam ilyenekről is ábrándozni, nem csak lila Essie körömlakkokról:)
Kevés tengeri sót ne felejtsünk, és igen, legközelebb vendégeket is hívok rá.
/...../

Tovább is van... »

Kókuszos mascarponekrém szőlős vörösbormártással

Véget ért a móka mára, zár a Miki mókatára... Ez az idétlen kis mondat, vagy inkább idejétmúltság jutott az eszembe, mikor bepötyögtem a szüreti VKF utolsó fogását, a desszertet. Nem jutottam időben hozzá, de sebaj, jövőre is lesz még szüret, bor, szőlő és vigadalom!

A bormártás elnevezés kissé csalóka, hisz egy egyszerű vörösboros redukcióról van szó. Amint kész, belemárthatjuk a szőlőt vagy az áfonyát (igazából erre teremtették, de szőlővel is kíváló).
A mártás már igazán csak kisebb munka, a végeredmény pedig kárpótol az apró fáradtságért....

Tovább is van... »

Mandarinos polenta fűszeres parféval

Íme a karácsonyi menü desszertrésze, mivel néhányan megkértek, hogy tegyem közzé a receptet a tapasztalataimmal együtt. Nos, jól sikerült, ezért álljon itt a mű:

Az eredeti recepthez képest menetközben néhány dolgon változtattam.
A tejszínnél hagyományosan kapható mézeskalács fűszerkeveréket írt a recept, de jobb, ha magunk állítjuk össze, nem lesz "egyeníze" és ki lehet domborítani olyan fűszereket, amiket szeretünk. Önszorgalomból hozzálöttyintettem egy kis kókusztejet, nagyon jó lett, de természetesen elhagyható.

A felhasznált bor ebben az esetben lehet félédes (ha maradt valamikorról, de nálam sosem szokott lenni), vagy desszertbor is (ez már inkább szokott lenni), ha van, jót tesz neki, ekkor a cukor mennyiségét csökkentsük. A narancslé helyett érdemes friss narancsot kifacsarni, ha nincs, akkor mindenképp 100%-os narancs- és almalevet használjunk.

A polentával talán sokan bajban lesznek: nem próbáltam, működik-e hagyományos kukoricadarával, hisz a polentagríz kissé más állagú és természetű. Jobb esetben narancsos tejbegríz-szerű dolgot kapunk, az sem rossz. Érdemes tehát venni egy csomag polentát, hisz abból polentát is lehet ám készíteni... by the way...

Semmiképp se vegyünk le a polcról egy mandarinkonzervet! Itt csak a friss a jó, lehet narancs is, de akkor feltétlenül édes legyen, a magokat pedig gondosan el kell távolítani és kisebb darabokra vágni.
Legközelebb a mandarint egy kevés nagyszemű mazsola társaságában likőrbe pácolom és a polentába teszek majd kevesebbet, érzésem szerint még jobb, zamatosabb lesz és erre a mandarinrétegre csorgatok egy kis olvasztott fehér csokit.

Eredetileg a polenta és a mandarin között lenne egy tördelt babapiskóta réteg, de ezt érzésre azonnal kétszersülttel helyettesítettem, mert rusztikusabbnak találtam, de az összeállításnál már ezt is elhagytam, valahogy nem illett bele a képbe, túl sok lett volna a "gabona"-réteg.
Ha nincs kéznél narancslikőr (nálam volt Grand Marnier), akkor természetesen egyéb, harmonizáló, világos színű likőr is megteszi, (mézlikőr, limoncello) ha végképp nincs, akkor rum. Érdemes beletenni, mert jót tesz neki. (Gyerekeknél természetesen elhagyandó.)

Az egész leírás kicsit hosszúnak tűnik, de a látszat ellenére nincs vele sok munka és mind a parfé, mind a polenta előre elkészíthető, sőt, másnap mintha még jobb is lett volna.
A fűszeres tejszínt pedig önállóan is lehet parféként fogyasztani, mondjuk egy kellemes gyümölcsmártás társaságában.   



Mandarinos polenta fűszeres parféval

A fűszeres parféhoz

200 ml tejszín
2 ek cukor
4 ek kókusztej
1,5 tk fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, szegfűbors, kardamom, koriander)
A polentához
2 ek cukor
100 ml fehérbor, száraz
200 ml narancslé (100%-os)
100 ml almalé (100%-os)

½ rúd vanília

1 rúd fahéj
3 db mandarin reszelt héja
3 ek polenta (polentagríz, kukoricadara)
1 ek vaj, hidegen
4 cl Grand Marnier (narancslikőr)
Az összeállításhoz
mandarinok, cikkekre szedve
4 db kétszersült, darabokra zúzva
1 ek kakaópor
1 ek barnacukor 

Először elkészítem a fűszeres tejszínt, hogy legyen ideje megfagyni.
Ehhez a tejszínt a cukorral keményre felverem, majd hozzáadom a kókusztejet és a fűszerkeveréket. Úgy 1,5-2 teáskanálnyi fűszerre van szükség, ezért ezt az adagot a leírt fűszerekből összeállítom. Fahéj, szegfűszeg és szerecsendió mindenképpen legyen benne, a többiből pedig ha éppen van. Készen kapható mézeskalács fűszerkeverék is alkalmas.
A tejszínhabot egy lapos tálba simítom, hogy a teteje is lehetőleg egyenletes legyen és beteszem a fagyasztóba.

A mandarinokat alaposan megmosom, megszárítom és a héját lereszelem. A gyümölcsöt cikkekre szedem és a fehér héját is eltávolítom.

A polentához egy lábasban a cukrot 2 percig először szárazon pirítom, majd hozzáöntök egy pici bort, hogy karamellizálódjon. Ne cukorszirup legyen belőle, hanem karamell! Ha kész, hozzáöntöm a maradék bort, narancslevet, almalevet, beleteszem a kikapart vaníliarudat, fahéjat, a reszelt mandarinhéjat és egyszer felforralom. Ekkor belekeverem a polentát. A polenta mennyisége a minőségétől függ, ezért nehéz pontos mértéket mondani. Mindenképp maradjon egy kissé híg, mert később besűrűsödik. 5 percig csendesen, kavargatva főzöm, majd elzárom a hőt és lefedve állni hagyom. (Kerámialapon elég 2 percig főzni, majd elzárni és a lapon hagyni.)
15 perc múlva kiveszem a vaníliát és a fahéjat, majd belekeverem a hideg vajat és a narancslikőrt.  

Tálaláshoz egy üvegtál vagy pohár aljára teszek egy réteg polentát, majd erre ráhelyezek egy-egy réteg mandarint és kétszersültet. Én ehhez a mandarincikkeket 2 darabra vágtam, egyrészt, mert könnyebb fogyasztani, másrészt a leve is kellemesen kioldódik. Erre még egyszer jön egy hármas réteg: polenta-mandarin-kétszersült.
Kiveszem a tejszínt a fagyasztóból és várok 10 percet, majd késsel apró kockákat vágok belőle. (Én a tálat hirtelen forró víz alá tartottam és a tartalmát kiboritottam egy deszkára, így könnyebben fel tudtam egyenletes darabokra vágni.) A jeges tejszínkockákat rászórom a kész polentára.
A tetejére kakaóporral elkevert cukrot szórok.
4 személyre /

Alexander Herrmann receptje alapján készült.

Gyömbéres-kókuszos sárgarépakrémleves

Sajnálkozott egy barátnőm, hogy nemigen szereti a sárgarépát. Igazából egyáltalán nem. Még a húslevesből is kipöckölgeti a darabokat a tányér szélére, önállóan meg aztán szóba se jöhet. Mivel nálam általában mindig tisztítva, startra készen várakozik a hűtőben, mert szeretem és sokoldalúan használom is, elhatároztam, megejthetnénk egy közelítő próbát. Mivel a répát azért nem szereti, mert "répaíze" van (hmm...), ezért az volt a feladat, hogy ezt az ízt kissé más irányba tereljük és némileg elfedjük olyasmivel, amit viszont kedvel.
Sok recept épít a klasszikusan bevált társításokra, mivel tudvalevő, hogy a sárgarépa mivel harmonizál jól. Eleve édeskés az íze, ezért jól társul valamilyen gyümölcssel és klasszikusan kedveli az ázsiai fűszerezést is. Almával, körtével is el tudnám képzelni, a narancstól friss és kissé savanykás lesz, de kipróbáltam a legkoncentráltabb maracujalével, és azonnal mellette döntöttem. Gyártótól függően általában 50%-os és valamilyen más gyümölccsel kombinálják, mert önmagában túl sűrű lenne. (Friss maracuját a levesbe - hát ez meg se fordult a fejemben, de ha lenne, akkor kettévágva könnyen ki lehet kanalazni a belsejét és akkor a randivacsi cimkét is joggal kiérdemelhetné...)
Én magam ezeket az arányokat tartottam jónak a leves készítésénél.
Nagyon szelíd változat, és sok lehetőség rejlik benne a tetejére pakolt sült rákocskák, csípős sajtgombócok, további alkoholizált befolyásoltság vagy egyszerűen csak fokhagymás croûton formájában.

Gyömbéres-kókuszos sárgarépakrémleves

2 ek olívaolaj
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
3 cm gyömbér
500 g sárgarépa
1 tk só
650 ml zöldségalaplé 
100 ml fehérbor, száraz
150 ml maracujalé
300 ml kókusztej
1,5 tk koriandermag, őrölt
bors, frissen őrölt
koriander v. petrezselyem, apróra vágva

A sárgarépát megtisztítom és darabokra vágom. Nem kell precízen, hisz úgyis pürésítve lesz.
Az olajat egy fazékban felforrósítom, a gyömbért apróbb darabokra vágom, majd beleteszem az olajba és pár percig kissé pirítom. Ezután hozzáteszem a felvágott hagymát, 2 gerezd fokhagymát (a harmadik a végén, frissen kerül bele) és a sárgarépát. Elkezdem pirítani, de közben néha megkeverem. Úgy lesz jó, ha egy kicsit éppenhogy odakap. (Lásd: pörkölteffektus) Mikor megpuhult, ráöntöm az alaplevet és kissé összeforralom. Ezzel a módszerrel jobban megtartja az ízét, mintha az elején csak egybeönteném a folyadékkal.
Ezután a zöldséget botmixerrel összeturmixolom. (A legjobb egy tálba átönteni, a botmixerhez való edénybe kiszedni, és a kész pürét visszaönteni a fazékba, mert a fazékban közvetlenül jóval nehezebb turmixolni és a botmixerhez adott magas poharat direkt erre a célra találták ki. Ez az adag két menetben készen van.) A pürét visszateszem csöndesen forrni, hozzáöntöm a bort, a marajucalevet és a kókusztejet. Most belenyomom a maradék fokhagymát, beleteszem az őrölt koriandert (több is mehet bele, legjobb frissen őrölve vagy mozsárban szétzúzva), sózom és alaposan borsozom.
Ezekkel a mennyiségekkel egy viszonylag sűrű levest kell kapnom.
A tetejére koriandert szórtam, de petrezselyem is megfelel.
(A kókusztejnél igen nagy a szórás a zsírtartalmat illetően, mivel nem volt rajta a dobozán, ennél átlagértéket vettem. A kókuszkrémet mindenképpen megfelelő mértékben hígitani kell.)
4 személyre / 147 kcal / 5,7 g zsír / LF30 34,5%