Uborkás kéksajtmártás dijoni magos mustárral

Ezúttal a gombhoz a kabátot tipikus esete állt fenn, pedig köztudott, hogy az efféle manőverek eléggé nyelik a pénzneműt. Utólag egyáltalán nem bántam meg, egy hihetetlenül egyszerű, de káprázatosan jó kis fogás sikerült belőle.
De nézzük csak sorjában.

Két hete véletlenül ráakadtam egy darab francia kéksajtra, Bleu d'Auvergne néven. Vagy egyszerűen csak Auvergne [ejtsd: overny]. Azonnal tudtam, hogy ő is beépül majd szépen a Tour de Serpenyő menüsoraiba, bár akkor még fogalmam sem volt, hogyan. 
Utánaolvastam, megkóstoltam, eltátottam a szám, és rájöttem, hogy ez a sajt valami fantasztikus! Az íze kissé más (már hogyne lenne más:), mint a már jól ismert olasz Gorgonzola vagy a világhíres, barlangban érlelt, szintén francia Roquefort. 

Először a 19. század végén állították elő először az Auvergne kéksajtot, ami akkor még kísértetiesen hasonlított a Roquefort-ra. Az Auvergne-t azonban kevés kecsketejjel kevert tehéntejből készítették, nem úgy, mint a Roquefort-ot, ami tisztán juhtejből készül.  /...../

Tovább is van... »

Francia gesztenyehab

Vasárnapi bónuszunk következik, ezúttal édesség formájában.
Lotaringia kulináris jellegzetességei között találtam a gesztenyehabot, amire már csak a nálunk is igen népszerű gesztenye miatt is felfigyeltem. Az ilyen fogásokat mindig is jobban szeretjük, úgy érezzük, van közöttünk valami "rokonság" az adott népekkel kapcsolatban.
Gesztenyével készült édességet más tartományokban is találtam, sőt Bretagne-ban hagyományosnak mondott desszert. Mivel nem tudtam az eredetére bukkanni, álljon ma itt, a mi esetünkben ez a kérdés, vegyük úgy, másodlagos :).

Több receptet átnéztem, a gesztenyehab gyakorlatilag a francia csokoládé-mousse mintájára készül, nyers tojáshabbal, friss, felvert tejszínnel és némi alkohollal.
Volt olyan szerencsém, és francia gesztenyekrémet használtam, ez annyira finom, hogy egyszerűen a tubusból is ki lehet enni, ha maradna. Persze, melyik gesztenyével nem lehet ezt megtenni?

Tovább is van... »

Tonkababos, mákos, epres személyügyi tortácska

Egyszemélyes kis torta, csak úgy. A tésztát érzésre kevertem ki, de ilyen kis mennyiségnél nincs szükség receptre, adja magát. A tojáshoz annyi lisztet adtam, hogy épp kössön a tészta. Kevés cukor, finom olívaolaj, durvára darált mák, sűrű joghurt, az idei első eper, - és vasárnap!
Aki teheti, igyon hozzá egy pohár proseccot.

Tovább is van... »

Édesköményleves rozsos kenyérrel és kecskesajttal

A forró, szájban szétolvadó krémlevesek korát élem megint. Ez egy jó kis őszi leves, azt nem mondhatni, hogy a rozsos kenyértől, a római köménytől és a kecskesajttól lett az, pedig valahogy igen. Kutakodásomban Ancsika édesköménylevese akadt az utamba, ezt aztán a magam képére formáltam.
Édesköménytől óvakodóknak ajánlom, mert megfőzve, ízesítve már csak egy letompult, finoman elegáns édesköményt ízt kapunk, adjatok neki egy esélyt!

Tovább is van... »

Cidre-ben párolt petrezselymes karalábé

"Nem, ehhez a recepthez most nincs fotó. Biztosan lesz majd valamikor, mert nagyon finom lett, de most nincs. Nem fotóztam késő este, egyszerűen nekiestünk és elfogyott, mire észbe kaptam, hogy legalább két kanállal félretegyek.
No azért ez nem jelenti azt, hogy most már soha nem lesz kép. Azért el lehet képzelni egy nagyjából karalábéfőzelékszerű valamit sok-sok petrezselyemmel, ugye? Nahát, ez pont olyan. Csak sokkal finomabb ! :))"

Ezt írtam egy bő hónapja, amikor posztolni akartam, ki tudja, mikor van mostanában karalábészezon, nem vagyok igazán egy locavore fajta. Aztán elkészült még egyszer, és szépen lefotóztam. Remélem tetszik, mert az ízét nem tudom átadni. Mondom, olyan, mint a karalábéfőzelék, csak sokkalta finomabb.

Tovább is van... »

Kékszőlős hagymás lepény

Rég nem jelentkeztem a blogon, de most sem fogom magam hosszú lére ereszteni. (Ez egészen frappáns megjegyzés egy pohár vörösbor képe fölött, nem? :)
Sok a pótolnivaló recept, tudom, mert azért közben is élünk, eszünk, néha főzünk.... aztán megint eszünk, megint élünk, sűrű az élet, ebbe most kevéssé fér bele még a posztolás is.
De azért igyekszem én (ez komolyan gondolom ám!), sokasodnak a félig megírt piszkozatok, előbb-utóbb bejegyzés is lesz. Halkan megjegyzem, elképzelhető, hogy egy ideig kevés lesz a szöveg és inkább a receptek dominálnak, tudom, nem így kellene működnie egy gasztroblognak, de még mindig jobb, mint egy kéthónapos posztot bámulni, nem?
Elég a mosakodásból, mutatom, mit sütöttem hétvégén. Klasszikus hagymás pite, quiche-szerűség (olyan is lesz), most szőlővel, ez aztán igazán feldobta.
Nagyon finom, mindenhez jó, reggelire is, kipróbáltuk. A tészta kissé vastag lett, elég 20 deka lisztből is, de már nem volt kedvem áttenni egy nagyobb formába.

Kékszőlős hagymás lepény

A kelt tésztához
250 g kenyérliszt (BL-80)
½ tk só
1 tk szárított élesztő
3 ek olívaolaj
kb. 170 ml (szénsavmentes ásvány)víz
A töltelékhez
200 ml tejföl
kevés tejszín
2 korty száraz fehérbor
2 db tojás
¼ tk só
feketebors
4 nagy fej lilahagyma
400-450 g kékszőlő (mag nélkül)
vaj a forma kikenéséhez

1. A hozzávalókból kelt tésztát gyúrok, jól átdagasztom és bő óráig kelni hagyom.
Közben meghámozom a hagymát, félbevágom és hajszálvékonyra felszetelelem. A szőlőt - ha nem mag nélküli - kimagozom. (Megmosom, a szemeket félbevágom és egy mokkáskanál segítségével kikaparom a magját.)
2. A töltelékhez egy tálban összekeverem a tejföl a tejszínnel és a felvert tojásokkal és kevés bort adok hozzá, hogy még sűrű massza legyen belőle.
3. A sütőt alsó-felső állásban 200 °C-ra előmelegítem.
4. Kivajazok egy 26 cm-es kerek piteformát, elsimítom benne a tésztát, és peremet is húzok rá. Beleöntöm a masszát, rászórom a hagymát majd a szőlőt is, egy kicsit bele is nyomkodom. Betolom a sütőbe és addig sütöm, amíg a tészta széle elválik a formától, vagyis átsült, ez ennél a vastagságú tésztánál nagyjából 45-50 perc.
26 cm-es kerek piteforma / 8 szelet

Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval

Utolsó spárgarecept ebben a szezonban, ami annyira jól sikerült, hogy nem tudja megvárni a következő tavaszt.
A tejszínben párolt tökfőzelék alapján készült, ezért mondhatnám azt is, hogy főzelék, maradjunk annyiban, hogy nálunk vacsora volt lepénykenyérrel és egy pohár fehérborral.
El kell mondanom, hogy a lentebb leírt joghurtszósz nem teljesen fedi a valóságot... :) Volt még benne ez meg az, de nem találom a jegyzeteimet, ahová felvéstem. Ha meglesz, itt pótolom, ugyanis igen jó kontrasztot alkotott a forró tejszínes spárga ezzel a hideg, fűszeres joghurttal. És persze a hibiszkuszsó sem volt utolsó látványnak :)

Tovább is van... »

Mogyoróvajas tejszínpuding levendulás sóval és gyömbéres eperrel

Úgy látszik, menthetetlenül öregszem.
Pedig még három hete sincs, hogy ezt a pudingot kétnaponta sorozatgyártásnak vetettem alá, mára pedig úgy szétszóródtak a receptfoszlányok a fejemben, hogy szemenként kellett felszedegetnem őket. De azért sikerült.
Mondtam már, ugye, hogy van egy nagy kockás füzetem, amibe főzés közben szépen felvésem a mennyiségeket. Elég a hozzávalók végleges listája, így hetek után is elég jól tudom rekonstruálni a receptet.

Ennél a pudingnál ez máshogy volt, nem is tudom, miért. Az egész egy vacsora utáni, hirtelen édességvágyból született, egy pudingot összeütni ugye gyerekjáték, nem kell ahhoz kockás füzet.
Igen ám, de a dolog valahol, konkrétan már az elején fordulatot vett, mivel nem volt otthon tej - tejszín viszont dögivel, mert valamire készültem. Egy barátnőm meg különben is azt mondta, hogy ne főzzek annyit tejjel, inkább hígítsam vízzel a tejszínt, még a reggeli kávémhoz is. Hát ezt még nem fogadtam meg, de nem is ez a lényeg.
Szóval elindult a puding - tejszínből - és a végén hirtelen ötlettől vezérelve, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, beleolvasztottam egy kevés mogyoróvajat. /...../

Tovább is van... »

Tejszínes tökfőzelék marsalás borjúszelettel

Ezzel a főzelékkel biztosan nem lehetett volna engem az óvodából kikergetni, mert ez nem OLYAN főzelék. amit én nem szeretek, semmi liszt, semmi tejföl, semmi szétázás. Ez luxusfőzelék, ha egyáltalán lehet annak nevezni, de mindegy is, sőt az is lehet, hogy óvodáskoromban még az ilyenért sem rajongtam volna.

De ma már igen. Nem is főzelék ez számomra, de kiokoskodtam magam már a főzelék determinációján, szóval hagyjuk. Ez úgy jó, ahogy van. A recept Gabojszától származik, és most a képet is tőle lopikáltam el, mert a mienkről technikai felszerelés - és feltehetőleg lehetőség hiányában is - kép nem készült. Amúgy szerintem mindenki el tud képzelni egy tál tökfőzeléket, rajta egy szeletke hússal, optikában sok újat az enyém sem tudott volna mutatni, na de az íze!

Életem első tökfőzeléke további tökfőzelékfőzést von majd maga után, ez már biztos.
Amúgy kicsit trükkösre sikerült, ami még jobban feldobta a főzeléket. A hús boros szaftját sütés után beredukáltam, ezt kevertem bele a főzelékbe, az intenzitása ezek után nyilvánvaló, nagyon finom lett, helló tökfőzelék, te már maradsz! :)

Tovább is van... »

Kolbászos burgonyakrémleves

A meleg kabát és sál mellé lassan újra előkerülnek a melengető levesek is. Micsoda közhely ez így, de valóban, most a forró, sűrű levesek esnek a legjobban.
Ennek a végtelen egyszerű krémlevesnek egyetlen egy titka van: finom házi kolbász, honnan máshonnan, mint állandó kolbászbeszállítómtól :), Gabojszától. A másik picinyke titok pedig az, hogy ezúttal a kolbászt bele is mixeltem, ami annyira bevált, hogy gyakrabban is kellene így készíteni. Az ilyen leves nem is kíván már egyéb ízesítést, csak pár pötty nagyon jó olívaolajat a tetejére - jelen esetben szarvasgombásat használtam - és egy maréknyi friss petrezselymet.

Tovább is van... »

Sült körtés - tejszínes sütemény fehér csokoládékrémmel

Ha az embernek sok a mondanivalója, akkor vagy tologatja maga előtt, vagy hadar össze-vissza, vagy belevág a közepébe, lesz ami lesz. Hát most több okból kifolyólag én is ezt választom.
Nem elég, hogy a receptekkel is jócskán el vagyok maradva, de szövegelni sem fogok most olyan sokat. Pedig lenne mit.
Múlt héten négyéves lett ez a kis blog, és higgyétek el, több A4-es oldalt meg tudnék tölteni azzal a mondókával, mennyire megváltoztatta ez az életemet. Ha nem kezdem el ezt a blogot, talán a mostani évek is máshogy alakulnak, nem is lehet, hanem biztos.
Arról már nem akartam írni hosszan, csak megemlíteni, hogy a mai nappal a hiteles és szabadalmaztatott:) Freeblog (az anyánk) számlálója szerint egymillió látogató suhant itt át a blogon négy év alatt, de ez egyrészt egy megfoghatatlan és igen pontatlan szám, és többek között ezért sem érdekes. De a négy évet mégis csak jó valamihez kötni, ez meg egy szép kerek szám, ezért leírtam, de a rajtam áttipró, feltehetően nagy számú robotokat azért még sem ünnepelném, mint lelkes olvasókat :))

Ezért a fennmaradó 824 697 letöltést:) ünnepelhetnénk akár egy gyors pizzával is, de inkább álljon itt ez a körtés süti, amit a szintén új kedvenc tésztám alapján sütöttem.
Kitaláltam azért egy kis játékot is, de azt majd legközelebb, vagy inkább egyet ugorva megírom, ne féljetek, nem maradtok le semmiről, ha meg igen, akkor átvisszük az ötödik évre:). Elvégre akkorra aztán tényleg kitalálok ám valamit !!  /...../

Tovább is van... »

Tejszínes-epres sütemény

Igen, tudom, hogy szeptember van és régen vége már az eperszezonnak. Nem is most készült ez a sütemény, hanem a szezon kellős közepén, kétszeri ismétléssel. Annyi epres recept volt itt nyáron (és maradt is még bőven), hogy egyszerűen továbbtoltam magam előtt, jusson jövőre is.
Nemrég azonban megláttam a blogokon, hogy Pesten is lehet későn érő epret kapni. Ez tényleg jó hír, no nem csak azért, mert most feltehetem ide ezt a finom és eszméletlen egyszerű epres süteményt, hanem azért is, mert a kései eper általában sokkal finomabb a tavaszinál. Amúgy pedig bármilyen lédús, piros gyümölcsből elkészíthető, akár szilvából, vagy puhább barackból is.

Az alapja egy egyszerű kevert tészta, amiben csupán annyi a trükk, hogy a vajat tejszínnel helyettesítjük. Jómagam sokat bosszankodom azon, hogy a kevert tésztához túl hideg a vaj, elfelejtettem kivenni a hűtőből, a mikróba pedig nem szeretem betenni. Nos, az ilyen esetekre találták ki a tejszínes kevert tésztát! Nem is ragozom tovább, íme a recept. /...../

Tovább is van... »

Málnás flognarde

Mielőtt végképp elmúlna a málnaszezon, felteszem a képen már szintén bemutatott flognarde receptjét.
Ha valakinek vészesen ismerős lenne a dolog a clafoutis kapcsán, akkor igen, ez az, csak málnásan. A clafoutis és a flognarde közötti különbséget már leírtam a meggyesnél, erre most nem vesztegetném a szót.

A változás csupán annyi, hogy tej és tejszín keverékét használtam, amitől sokkal selymesebb lett a tészta, nem olyan gumiszerű állagú.
Kiváló vaníliapasztát kaptam a férjemtől a múltkori angliai útja után (Nielsen Massey márkájú), bár szerinte egy kisebb vagyonba került:), ezért mindenkinek csak javasolni tudom, hogy ha teheti, hozasson, Pesten biztos drágább.
A jó francia pálinkát - ha van - semmiképp se spóroljuk ki, csak jót teszünk vele a pitével.   
Működik még ribizlivel, szederrel, áfonyával is!

Tovább is van... »

Paradicsomos-epres-málnás fagylalat balzsamecettel

Jócskán el vagyok maradva a bejegyzéseimmel, pedig a konyhában sem tétlenkedtem. A júliusunk minden szempontból egy szép, kerek hónap volt, de erről majd írok később.  

Továbbra sem készítek fagyit főzött alapból. Túl macerás és kalóriadús, legjobban az eszméletlenül jól variálható jégkásák és gyümölcsös-tejes dolgok mennek. Ez utóbbinál a szabály elég egyszerű: általában ugyanannyi gyümölcsöt és tejterméket veszek, ízlés szerint megy bele porcukor, és mindig teszek bele egy kevés hozzáillő likőrt és ecetbalzsamot. A csipet sót se felejtsük ki belőle! Ennek a háromnak az összjátéka - mármint az édes-sós-savanykás - csodákra képes!
A málnafagyi már csak rianás néven híresült el a baráti körünkben, ez a fagyi is annak az alapján készült. Zamatos paradicsomot is tettem bele, ezt most mindenbe teszek, amibe csak adja magát. Dobozba kiszedve sűrű balzsamecetet locsoltam rá, ami aztán gombócozva szép csíkos lesz. A képen ez sajnos nem látszik, mert a fagyi már olvadt, mikor belekanalaztam:), de higgyétek el, pinkszínű zebra lesz belőle ! 

Tovább is van... »

Dél-afrikai Malva Pudding

Este arra értem haza, hogy a férjem vad kerepelés közepette focit néz a tévében. Az esti focinézés nálunk nem újdonság, sőt, heti kötelező program. A rám eső kötelező gyakorlat abból áll, hogy a karácsonyra kapott fejhallgatómmal a fejemen:) átvonulok az egy légtérben lévő konyhába és főzni kezdek valamit. Előtte benyomok persze egy jó kis zenét a lejátszóba, aztán mehet a dolog.
Ami azt a krekegő hangot illeti, arra csak később jöttem rá, hogy ez az eléggé idegesítő hangzavar a tévén keresztül magából a stadionból ered. Hát igen, elkezdődött a focivébé. 

Dél-Afrika konyháját szerintem nem sokan ismerik. Érthető, honnan is, hisz jóval távolabb van, mint akár Olaszország:) Aki viszont teheti, annak azt ajánlom, menjen el és nézze meg magának ezt a fantasztikus, színes országot!
Mi több, mint tíz évvel ezelőtt jártunk ott és bár sok apró részlet feledésbe merült, mégis nagyon jó emlékeink vannak. 

Jó lenne most valami útileírás-félét írni, de ezt most ne várja tőlem senki. Ezt a malva puddingot is hosszú évek óta sütöm, de csak néhány hónapja eszméltem rá, hogy te jó ég, itt a nyakunkon a vébé, soha jobb alkalom nem lesz, végre ez is felkerül a blogra.

Ma délben megsütöttem ezt a pudingot, hogy le is fotózzam, erre tessék, szépen, mintegy varázsszóra jönnek is elő az emlékek. Szóval lehet, hogy az elkövetkező hetekben mégis írok Dél-Afrikáról, eklektikus konyhájáról, mert receptem is van még. Képek nem lesznek, amikor ott jártunk, még hírből sem ismerték a digitális kamerát:). De azt el tudom mesélni, milyen volt két óceán kereszteződésében állni és órákig bámulni a többméteres hullámokat. Vagy Nelson Mandela börtöncellája előtt állni, vagy Fokvárosban a Waterfronton fish and chipset enni. Az óceán fölött végigautózni a hihetetlen Chapman's Peak Drive-on és Paarlban vörösborokat kóstolni. Itt ettünk először sturcchúst és láttunk egy strucc-futóversenyt is. Egyszóval, emlékeim vannak bőven.  /...../

Tovább is van... »