
Jó messzire el kellene mennem most ehhez a káposztához, de megpróbálom rövidre fogni hosszú mondókámat.
Többször belefogtam már itt a blogon, miért nem szeretem a főzeléket, a paradicsomos káposztát meg kiváltképp. Egy fél bejegyzést az is megér, mi is a főzelék, hol kezdődik egyáltalán és persze hol ér véget, főzelék-e az, amiben nincs liszt és tejföl, mert ha már itt tartunk, akkor a szicíliai caponata is főzelék, de még sem mondják annak. Hehe.
Meg arról is írnék, hogy már igen rég jártunk a Pastramiban, mert annyi jót hallottam róla. Nagyon tetszett, előtte fel is hívtam kicsi Vút és Gabojszát, mert ők is dícsérték. Gabojsza mondta, attól is függ a konyha, ki főz épp aznap. Hát én azzal indítottam a Pastramiban, hogy megkérdeztem, ki viszi aznap a konyhát. Tamás főztjét egy legközelebbi posztban agyon is fogom dícsérni, annyira finom volt. Megpróbáltam ugyanis magam is rekonstruálni, igazán jól sikerült.
Meg arról is írnék, mennyire klassz:), ha egy ételt olaszosnak hívnak, no akkor pontosan biztos lehetsz benne, hogy épp olyan, mint huszonöt évvel ezelőtt a hamburgernek nevezett fasírozottal megtöltött buci, amit a Déli aluljárójában árultak talán először Pesten. Én most egy ilyesmit főztem, csak hát ez finomabb, még ha nem is autentikus.
De amiről most tényleg írok, az a paradicsomos káposzta, amit a Pastramiban párolt malac mellé adnak, ha jól emlékszem.
Soha ennyi jóvágású, szexis, fesss repülőgépkapitányt nem láttam még, mint mostanság az aktuális helyzet elemzése kapcsán. Csak úgy ömlenek a képernyőről, valami olyan magabiztosságot árasztva, hogy bármikor felrepülnék velük a felhők túlsó oldalára is.
Hogy hogy jön ez ide? A férjem, távol otthonától felhívott ma este 11-kor - épp eme saláta kellős közepén voltam -. és mint már sokszor az utóbbi napokban, elmélyedtünk a hamuhelyzet elemzésén. Két nap múlva hazaérkezik, de hétvégén, ha a hamu is úgy akarja, útra kel a tengerentúlra, és ettől én nem vagyok túlságosan boldog. Akkor nyugszom csak meg, ha San Franciscobol végre bejelentkezik, hogy hello, drágám, itt vagyok:)). De addig végig követni fogom az élő repülőgépradart, és figyelem, hogy moccan-e a piciny repcsi minden percben egyetlenegy milimétert is.
Ez teljesen hülyeség, tudom. Mi már annyi repülős dolgon mentünk át, hogy igazán vehetnénk a dolgot egy kicsit lazábban is. /...../
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006