Z fehér spárga hozzávaló

Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval

Utolsó spárgarecept ebben a szezonban, ami annyira jól sikerült, hogy nem tudja megvárni a következő tavaszt.
A tejszínben párolt tökfőzelék alapján készült, ezért mondhatnám azt is, hogy főzelék, maradjunk annyiban, hogy nálunk vacsora volt lepénykenyérrel és egy pohár fehérborral.
El kell mondanom, hogy a lentebb leírt joghurtszósz nem teljesen fedi a valóságot... :) Volt még benne ez meg az, de nem találom a jegyzeteimet, ahová felvéstem. Ha meglesz, itt pótolom, ugyanis igen jó kontrasztot alkotott a forró tejszínes spárga ezzel a hideg, fűszeres joghurttal. És persze a hibiszkuszsó sem volt utolsó látványnak :)
Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval

Tovább is van... »


Nyers spárgasaláta eperrel és petrezselyemmel

Teljesen benne járunk a spárgaszezonban, esszük is rendesen, ez nem is meglepő. Ez a spárgasaláta sem először készült, sőt, ha egy étel két héten belül már négyszer kerül az asztalra, akkor az már biztos sikeresnek mondható, nem?

Mint a legtöbb nagyszerű, de egyszerű étel, ez is a véletlen műve, legalábbis nálam így jött létre. A szokásos módon epres-petrezselymes spárgát akartam készíteni, meg is hámoztam a fehér spárgasípokat, de a szokástól eltérően nem törtem el, ahol el kell neki törnie. Az utóbbi időben ugyanis azt tapasztaltam, hogy a spárga még a letört részén is tökéletesen élvezhető, tehát bánjunk csak csínyján azzal a letöréssel! A rend kedvéért azt is meg kell említenem, hogy néha a spárgák sem viselkednek rendesen és néha még a törésvonalon túl is fásak tudnak lenni.

Na de most!
Túl akartam járni a spárga eszén, ezért levágtam a talpát és még egy keskeny karikát, megnéztem, de nem láttam benne fás csíkokat. /...../

Nyers spárgasaláta eperrel és petrezselyemmel

Tovább is van... »


Risotto eperrel, spárgával, rosé pezsgővel és mandulával

A héten egy nagy társaságban jártam, ahol rengeteg klassz, különféle salátákat ettünk. Erről még szó lesz később, mert két-három saláta annyira ízlett, hogy elkértem a receptjüket - amiket nagy vonalakban meg is kaptam. Ha elkészültek és publikálható lesz a minőségük, megosztom az Olvasókkal is.

Szóba elegyedtünk egy négyes kis csapattal, ahol hogy, hogy nem, de két perc múlva a főzésre terelődött a szó. Mivel benne járunk az eperszezonban, elmeséltem, hogy pár hete, amióta epret veszünk, a sima porcukroson kívül még nem készítettem idén édeset. Persze gyorsan hozzátettem, hogy nekünk sem szokásunk sósan, saláta, köret vagy chutney formájában enni a finom, édes epret, de idén így jött ki a lépés és én rendkívül élvezem!
Egyre jobban kerekedtek a szemek, de azt hiszem, ennél az epres-spárgás rizottónál érték el legnagyobb méretüket. Erre viszont ők kérték el a receptet, amire még könnyen emlékeztem, mivel két nappal előtte főztem.

Valójában a véletlen szülötte lett ez a risotto. Spárgásnak készült, de menetközben megdézsmáltam az eper nagy részét, a tervezett epres sorbet-hoz pedig már alig maradt. Felnyitottam ugyanis előtte egy rosé pezsgőt, de túl édesnek találtam a sorbet-hoz, meg úgy ivásra is. Gondoltam, összeboronálom őket: íme, ez lett belőle!  [.....]
Risoto eperrel, spárgával, rozé pezsgővel és mandulával

Tovább is van... »


Paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel

A spárgakrémes spagetti ötletét Mennyei Mignon-nál találtam, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan meg is valósítom. A pürésített változat ugyan nem túl izgalmas, de nekem most pont erre volt szükségem. No persze nem egy unalmas tésztára, hanem arra, hogy igen könnyed szószt tegyek a pastánkra. 

A megnyújtott hosszú hétvégét kihasználtuk egy Parma és Genova közötti, futó kis gasztrotúrára. A trattoriák, borozók és focacceriák sűrű látogatása sehol nem maradt nyom nélkül, ezért hazatérve úgy döntöttem, most aztán ránkfér egy pár napos kis karcsúsodás!

Ha már szép fehér a mártás, akkor legyen hozzá kétszínű a tészta, paglia e fieno. Széna és szalma, ez esetben kész garganellit vettem, mivel ez volt otthon. Menetközben alakítottam a mártást, a spárgához egy pici burgonyát és almát is tettem, pár szál sáfránnyal pedig izgalmasabbá tettem az ízét.  [.....]
Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel

Tovább is van... »


Fehérspárga petrezselymes rucolasalátával és sonkával

Végre itt a spárgaszezon! Igaz, mi már ettünk idén spárgát, mivel egy hónapja képtelen voltam ellenállni egy importból származó kötegnek, így egyszerűen sütve nálunk már akkor bekopogott a spárgaszezon.

Ezt a változatot sem bonyolítottam, időhiányban szenvedőknek viszont kimondottan kellemes, friss, üde vacsora lesz belőle. A spárgát most nem sütöttem, hanem szokásos módon pároltam, de a kevéske főzőlevet is igen koncentráltra hagytam. Ezt később egy kevés borral és a spárga levágott héjával még be is redukáltam, majd leszűrve és lehűtve betettem a fagyasztóba, hogy később fel is használhassam.

Ami feldobta a spárgát, az a petrezselymes rucola volt, ami nyomokban emlékeztet a ligúr zöldmártásra, a salsa verde-re, de egyáltalán nem az. Saját kreáció abból, amit frissen kaptam és ami épp a kezem ügyébe akadt.  [.....]
Fehérspárga rucolasalátával és levegőn szárított sonkával

Tovább is van... »


Pappardelle házilag, tejszínes-citromos spárgával

Aki szívesen enne gyakrabban házilag gyúrt tésztát, még annak is komoly fejtörést okoz, hogy vegyen-e tésztagépet, vagy maradjon a kevesebb kulináris örömöt nyújtó, de könnyen hozzáférhető, előszárított pastánál. Mert valljuk be, a tésztagép sem oldja meg az összes problémánkat. 
Alapfelszereltségben kapunk hozzá egy spagetti-, és általában még két keskeny metélthez való feltétet, a lapokból pedig lasagna, cannelloni készülhet. Ha ezentúl még szobrászi tehetségekkel is rendelkezünk, akkor már formázhatjuk is a kész, lapra nyújtott tésztát.

Az én tésztagépem is csak a fent említett alapverziót tudja, de a gép repertoárjából nincs is kedvem további szerelvényekre beruházni. Csak tologatnám a kamrapolcon, mert a kezdeti lelkesedés után úgysem használnám annyit, hogy egyszeri használat tíz cent alá leamortizálja a beruházást. 
Viszont nagyon szeretjük a pappardellét, a legszélesebb metélttésztát, amit egy és két centi közötti szélességben különböző gyártóktól is kapható. Ízlés kérdése, nekem egyszerűen finomabb.

Ezért régóta keresek már egy olyan nyújtófát, amivel a tésztagéppel nyújtott lapokból ízlés szerinti szélességű tésztát vághatnék. De legalábbis pappardellét, hisz erre játszom:-) Olaszországban sok helyen lehet ilyet kapni, az északi tartományokat kivéve szinte minden helyen láttam már (főleg a turistákkal elárasztott helyeken keressük:-), de nagyrészt csak a keskenyebb kivitelűt, a tagliatellének valót árulják.  [.....]

Pappardelle tejszínes-citromos spárgával

Tovább is van... »


Almás spárgakrémleves bacon-szeletkékkel

Ha eszembe jut egy-egy - számomra szokatlan és még ismeretlen - alapanyagtársítás, akkor rendszerint megnézem a világhálón, eszébe jutott-e ez másnak is. Többnyire nem veregethetem magam vállon, hisz a legtöbb izgalmas kombináció már foglalt és régóta gazdára talált. Miért is épp én lennék az, akinek először eszébe jut a tengeri moszat, a szőlőhegyi őszibarack és az afrikai vadászpinty fazékban való, spontán házasítása? (Ne tessék kipróbálni, most találtam ki.)

Most viszont hasonló dolog történt, legalábbis kulináris fantáziám legújabb eredménye leves formájában nem köszönt szembe a világhálón! Találtam ugyan spárgás almakompótot (hmm, nem is rossz), almás spárgasalátát és persze fűszerezett köret formájában is, de a leves - stippi-stoppi, húú, az az enyém!!

Nem nagy történet az egész, árválkodott egy köteg spárga a hűtőben, és néhány szem Granny Smith, meg egyéb gyümölcsök is, de azokat nem tudtam beépíteni a levesbe. Összefőztem, ízesítettem, de fűszer már nem akaródzott bele, szerintem így, természetes ízeivel maradt a legfinomabb. Talán egy szárzellert elbírt volna még, de nem erőltettem. A savanykás ízét kiemelendő hozzálöttyintettem még egy keveset a szélesvásznú ecetes arzenálból - mézbalzsamra tippeltem, jó lehet bele még a sűrű almabalzsam is, sőt, zöldcitrom levével is mennyei lehet! [.....]

Almás spárgakrémleves baconszeletkékkel

Tovább is van... »


Sajtos-tejszínes pulykaszelet citromos spárgával

Amikor Gabojszánál megláttam a sajtban bundázott csirke receptjét, azonnal két dolog is eszembe jutott. Egyrészt, hogy ezt mihamarabb el kell készítenem, másrészt pedig a sajtban panírozott és sütőben, mártással sütött hússzelet régebbről már ismerős volt.
Úgy 15-20 éve igen újszerűnek, szinte "trendinek" számított (de nem szeretem ezt a szót!, de itt most találó), mára már elavult, kissé dekadens étek lett belőle. Ellenben kiváló példa arra, hogy nemcsak a régi, klasszikus, falusi ízeket lehet és érdemes feltámasztani, de a 70-80-as évek tipikus gasztronómiai vonala is megérdemli az ismétlést.
Ez a sajtos pulyka tipikus retro ebből az időből, amit mára egyszerű eszközökkel modernizálni is lehet.

Annak idején - vagyis azokban a szépemlékű nyolcvanas években (sóhaj, ...) trappista sajtban forgattuk meg a csirke-, vagy még inkább sertéscomb-szeleteket, majd tejszínt öntöttünk rá, és néhány recept leírása szerint - eredeti olasz darabolt paradicsomkonzerv hiányában - tömény mennyiségű ketchupot tettünk bele. (Planétás kártyák, emlékszik még erre valaki?) Ennek ellenére nem volt rossz, nálam például sokszor tarkította a vasárnapi asztalt.

Szóval mindez az eszembe jutott, amikor Gabojsza receptjét olvastam és nosztalgiáztam egy csöppet felette. Természetesen az idők szelével megváltoztattam, ami kimondottan jót tett neki. (Hisz én sem szeretek a tavalyelőtti ruhámban végiglejteni a Nagykörúton:-)) [.....]

Sajtos-tejszínes pulykamellszeletek citromos spárgával

Tovább is van... »


Sült epres spárga mézes csirkével

Ezzel a párossal már akkor szemeztem, amikor Beatbull elkészítette. Amikor azonban Lila Füge is megvalósította, belevágtam. A férjem ugyan kézzel-lábbal tiltakozott, mivel meg nem eszi a gyümölcsös, édes húst (eddig, mert mint a későbbiekben látni fogjuk, megfelelő kiszerelésben eszi ő azt), ezért a csirkehusin osztoztunk, de a spárgát neki a szokott, mezei módon sütöttem, és csak a sajátom lett epres. A recept azonban 2 személyre szól.
Azért lett ebből önálló bejegyzés, mert bár szinte teljesen Lila Füge vonalát követtem, de ami az édességet illeti, ott néhány apróságban eltértem.
A csirkéhez tettem még némi mézbalzsamot, de Lila Füge verziója is csak kellemesen édes lett, magamnak ezt épp így tálaltam volna. 
A spárgát vele szemben olajban sütöttem ki és mellette felhevítettem az epret, ez már nem kapott több mézet, az én ízlésemnek épp elég volt az eperből kioldódó édesség is. A mártást sem sűrítettem - mert nem volt mit. Az egész 1 perc alatt 2 kanálnyira besűrűsödött, így dobtam hozzá az epret és a zöldborsot.
Kísérleteztem még grappával (mert mindig oda nyúlok először), de be kellett látnom, hogy itt a konyak, a borpárlat a legjobb. Én Osborne Veterano brandyt használtam.
A körete vízben főtt újburgonya lett.

Sült epres spárga mézes csirkével

Tovább is van... »


balinto 2006