
Gyerekkoromtól kezdve szerettem a kelbimbót. Jó kis gyerekkor, ugye? Mások a barakclekváros vajas kenyérrel a kezükben másztak fára, én meg a kelbimbóért epekedtem. Szép kis dolog! Jelentem, még mindig tart. A család már akkor is irtózott a gondolatától is, a második számú családnál sincs ez másképp. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, ha kelbimbó kerülhet az asztalra.
Egyedül vagyok a héten, ezért vacsorára beleéltem magam egy finom kelbimbós vacsorába. Nincs szezonja, de jó a fagyasztott is. Köretnek indult sült csirke mellé, de annyira eljárt az idő, hogy csak pár darabkát tudtam belőle enni, a javarészét elvittem munkaebédre.
/...../
Nem így terveztem, de ez lett belőle. A blogom hatodik évfordulójára egyhetes receptdömpinggel akartam már csak magamnak is megünnepelni és megtörni ezt a hosszabb ideje tartó csendet.
No hát a jeles napon sztrájkolt kissé a freeblog a tisztogatás miatt, én meg áthelyeztem a gyertyagyújtást a facebook-ra.
Ezt a levest meg kell addig is mutatnom, annyira finom lett, kétszer egymás után is megfőztem, finomítottam. Valami eszméletlenül jó lett az összhatás, és nem tudom, mitől. A sült zöldségek is hozzájárultak, a fehérrépa, amit még Pestről hoztam magammal, isteni pirítva, de most jut eszembe, a kápia paprikát is bőröndben menekítettem át. A leveshez maradék kókusztejet tettem, de több csak rontana rajta, pont jó volt az a pár kanál.
Második nekiugrásnál jött a kókuszos, krémes joghurt ötlete, mikor már egész nap kopogó szemekkel a sültpaprikalevesről ábrándoztam. Igen, szoktam ilyenekről is ábrándozni, nem csak lila Essie körömlakkokról:)
Kevés tengeri sót ne felejtsünk, és igen, legközelebb vendégeket is hívok rá.
/...../
Sült zöldség, mint olyan, nem biztos, hogy bárkit is lázba hoz. Gondoltam én, eddig. Egyetlen egyszer álltam az elalélás szélén egy tál sütőben sült zöldség előtt, azóta is ez lebeg a szemem előtt, ha bezöldségelek - ami azért elég gyakran előfordul. De azt az esetet én még soha nem tudtam überelni. Talán vissza is kellene mennem Adalaide-be és jól kifaggatnom a szakácsot, szóval ott az valami hihetetlen finom tál volt, kívül ropogott a cukkini és az édesburgonya, belül omlott a sárgarépa, érti a kedves Olvasó, mit is akarok ezzel mondani.
No hát valami ilyesmit sikerült most nekem előállítani. Csak úgy csípőből, naturalmente :). Akkor most tegyük félre a nagyképűséget, mert hát minden volt, csak nem előre megtervezett :). /...../
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006