Z paprika csípős hozzávaló

Avokádós panzanella

Most már le sem lehetne tagadni, hogy itt a nyár. Több mint nyár. Ez már az ötödik évszak, de lehet, hogy a hatodik, mert volt itt már minden. Nyári ősz, júniusi tél, de nem panaszkodom, elég csak arra gondolnom, hogy vacogott a fogam hónapokon keresztül. Mindjárt jobban is vagyok.

Ez a kenyérsaláta egy igazi klasszikus nyári toszkán fogás, amihez a maradék szikkadt kenyér nem csak díszként szolgál, hanem az alapja is. Igen régi étel Toszkána-szerte, "mosott kenyér" néven már Boccaccio is tett róla említést, igaz, akkor még nem volt benne paradicsom, hanem párolt káposztával keverték össze a vízben áztatott, száraz kenyeret, majd olajjal és ecettel fűszerezték.
Valószínű, hogy halászhajókon jött létre, ahol nem tudtak mit kezdeni az ehetetlenre száradt kenyérrel, ezért tengervízbe áztatták, hagyma, ecet és olaj pedig mindig akadt a fedélzeten.

Mióta megkapta Európa a paradicsomot, azóta nyaranta már így készítik. Autentikusan sótlan toszkán kenyeret használnak hozzá, amit párnaposan vízbe áztatnak, jól kinyomkodják és összekeverik paradicsommal, uborkával és vékonyra szelt lilahagymával. Sok olívaolaj és kevés fehérborecet vagy balzsamecet a fűszere, néha bazsalikom is megy még bele. Ez utóbbit nem kell megmosni, csak letörölgetni a leveleit, így az illatát is jobban megtartja. /...../
Avokádós  panzanella

Tovább is van... »


Csípős marinált mozzarella

Ha egy recept úgy kezdődik, hogy marinált és hogy mozzarella, az már csak jó lehet. Mikor megláttam phzs-nél ezt a bejegyzést, pont arra gondoltam, hogy én ezt csakis szeretni fogom, hisz a pácolt mozzarellát minden elképzelhető formájában nagyon kedvelem.

Úgy is lett, el is készült pár nap múlva, igaz csak chilipehellyel és szárított oregánóval, mert nem volt épp friss paprikám kéznél. Mivel phzs írta, hogy J. Oliver receptjéről van szó, rákerestem a neten, hátha rátalálok az eredetire. És lám, a crème fraîche-ben pácolt mozzarella rengeteg helyen megtalálható. J.O. nem is tett mást, csupán egy egyszerű, olasz klasszikusra rápakolt egy kis francia tejfölt, innentől kezdve pedig mint egy J.O.-recept vonul be a történelembe.      

Eddig négyszer készítettem, de mindig apró változtatásokkal. Az már biztos, hogy bivalymozzarellával és a már említett crème fraîche-sel lesz a legjobb, mert ez finoman beépül a porózus sajtba. Persze a jó, kissé fűízű, karcosabb olívaolaj sem hátrány, no meg a frissen reszelt citromhéj és a friss zöldfűszer sem.  /...../Csípős marinált mozzarella crème fraîche-sel

Tovább is van... »


Pimientos de Padrón

Tudom, nem leszek túl népszerű egy olyan bejegyzéssel, aminek szinte egyetlen hozzávalója elérhetetlen hazánkban. Érthető, paprikaországnak nincs nagy szüksége még egy paprikára, ami ráadásul nem is túl csípős.

Ezeket a pici kis zöld paprikákat Baszkföldtől nyugatra, Galíciában tapas-ként adják, szinte minden sarkon megtalálható. Még Kolumbusz hozta magával az Újvilágból és a Padrón környékén termesztett példányok a legfinomabbak. Máshol is kísérleteznek vele, de állítólag az nem az igazi. Ezeknek a pici, méregzöldszínű paprikáknak az a jellegzetességük, hogy finom, zamatos édesek, csak egy-egy példányba ugrott bele a csípős.
Az elkészítésük roppant egyszerű: egy nagy serpenyőben, bő olívaolajban, néhány perc alatt kisütjük őket, amíg hólyagos lesz a bőrük. Tálra szedve durvaszemcséjű sóval megszórjuk és kézzel megesszük. Mivel hogy tapas, sherry jár mellé, de a jéghideg sör is jól csúszik utána. Aztán egyszer csak akad egy-egy darab, amitől egyszerre kigúvad a szemünk, olyan csípős. [.....] Pimientos de Padrón

Tovább is van... »


Paradicsomos csicseriborsóleves húsgombóccal

Nemcsak a blogban jelent meg régen leves, de az Újévet leszámítva mi sem ettünk az utóbbi időben. Pedig kár lenne elhanyagolni, ilyenkor egy sűrű, forró leves az egyik legjobb, amit tehetünk magunkért - leszámítva persze a forralt bort, de annak igen kétes a tápláló, bár annál nagyobb a vidító hatása.

Ezt a levest pedig még akkor is össze lehet dobni, ha éppenséggel késő este esünk be az ajtón, és bár tele van a hűtő mindenféle finomsággal, mi mégiscsak valami gyomormelengető levesre és arra a forró tálkára gondolunk, amit két kezünkkel körbemarkolászhatunk.
Komolyan mondom, ezt a levest röpke negyedóra alatt állítottam össze - hihetetlen, ugye?? Pedig pontosan így volt!

Na jó, van egy kis titka a dolognak. A húsgombóc már készen volt, csak elő kellett venni a fagyasztóból. Nemrég ugyanis fantasztikus felismerésem volt, amikor a szuperpiacon kézbe vettem egy húsgombócos zacskót. Mi lenne, ha magam gyártanék ilyet? Csak össze kell gyúrni ízlés szerint a húsgombócokat - minél kisebbeket, annál jobb -, kevés olajban forgatva kisütni őket, hűlni hagyni és aztán fóliába csomagolva bepaterolni őket a fagyasztóba. Egyszerű, nem?? :) Hozzá kell azonban tennem, hogy a kész-húsgombóc-projektet a szilveszterről megmaradt tetemes mennyiség is indikálta, de innen már egyenes út vezetett a saját felfedezésem finomításához.  [.....]
Paradicsomos csicseriborsóleves húsgombóccal és szicíliai pestoval

Tovább is van... »


balinto 2006