
Nem így terveztem, de ez lett belőle. A blogom hatodik évfordulójára egyhetes receptdömpinggel akartam már csak magamnak is megünnepelni és megtörni ezt a hosszabb ideje tartó csendet.
No hát a jeles napon sztrájkolt kissé a freeblog a tisztogatás miatt, én meg áthelyeztem a gyertyagyújtást a facebook-ra.
Ezt a levest meg kell addig is mutatnom, annyira finom lett, kétszer egymás után is megfőztem, finomítottam. Valami eszméletlenül jó lett az összhatás, és nem tudom, mitől. A sült zöldségek is hozzájárultak, a fehérrépa, amit még Pestről hoztam magammal, isteni pirítva, de most jut eszembe, a kápia paprikát is bőröndben menekítettem át. A leveshez maradék kókusztejet tettem, de több csak rontana rajta, pont jó volt az a pár kanál.
Második nekiugrásnál jött a kókuszos, krémes joghurt ötlete, mikor már egész nap kopogó szemekkel a sültpaprikalevesről ábrándoztam. Igen, szoktam ilyenekről is ábrándozni, nem csak lila Essie körömlakkokról:)
Kevés tengeri sót ne felejtsünk, és igen, legközelebb vendégeket is hívok rá.
/...../
A legújabb VKF!-et a Tarkabárka halas blog csapata kapta meg, számomra két igen kedves személy, ezért is örültem meg a kiírásnak. A blogra is érdemes odafigyelni, egyedülálló a magyar blogszférában, nagy fába - vagy mibe is, tengert még se mondhatok - vágták Gabáék a fejszét, vagy evezőt. Együnk minél több halat, az nem járja, hogy magyar gyerekek ezerszámra úgy nőnek fel, hogy halat elvétve is csak a fagyasztópultból ismernek, azt is halfilé néven, mert hogy ez a legelterjedtebb gyűjtőnév halaink elnevezésére, ha nem tudtátok volna.
Ezen az áldatlan, keserves állapoton próbál segíteni a blog, akinek tehát szívügye a halfogyasztás, az olvassa, főzze, de nem csak azok, hisz ez a téma mindenkinek szól!
Bele is vágok, mert rémesen túl vagyunk már a meghosszabbított határidőn is.
A VKF!-en most kimondottan hazai, édesvizi hal volt a téma, nem sokat gondolkodtam, mikor megláttam a pulton a füstölt pisztrángot, kész is volt a terv. Az egyszerű pizzát igazából a rengeteg sült zsálya dobja fel, először magam is megijedtem a saját ötletemtől, de kiváló lett, sőt, szerénytelenül mondhatom, még annál is jobb. A füstölt pisztráng, a bivalymozzarella és a zsálya remek trió, csak ajánlani tudom!!
Világéletemben szerettem a paradicsomlevest, talán ez az egyetlen zöldség - pardon, gyümölcs -, amiért minden egyebet becserélnék, akár egy hatalmas adag francia krémest is. Képtelen vagyok megúnni.
Szép pályát írt le nálam a paradicsomleves műfaja, kezdetét az óvodás idő jelentette berántott, betűtésztás formában, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Amióta tinikoromban aztán kitárult előttem a világ, a paradicsomleves is átment néhány fazonírozáson, volt köztük hígabb, fűszeres példány főtt tojással, indiai csípős, orosz fajta sok hússal és káposztával, mexikói avokádós, természetesen az olasz főzelékszerű püré is, néha fehérbabbal, az állomásait nem is részletezném, a leírásuk bizonyára megtöltene egy egész posztot is.
Így eljutunk ahhoz a ponthoz is, hogy nem csak klasszikus felfogású paradicsomleves létezik, annyi kísérletezés után én például kimondottan szeretem gyümölcsökkel együtt, igen, akár levesben is. Ilyenkor télen friss, édes, lédús ananásszal nagy élmény, sőt, még egészséges is.
Tessék csak kipróbálni!
Amióta néhány hete leírtam a facebook-on, hogy egy sietős és farkaséhes este egy meglehetősen felejthetős pizzát vettem, megígértem, hogy kifejlesztek egy igen gyors pizzareceptet. Mert a jó pizzához igenis nagyon sok idő kell, de ha ez még sem áll rendelkezésünkre és készek vagyunk akár bele is halni, ha nem jutunk egy tisztességes pizzához (és mi ugye tudjuk, hogy vannak ilyen és hasonló helyzetek), hát igen, azoknak - és nekem is - örömmel jelentem, most meg van a megoldás! Pár napra rá kikísérleteztem az ultimatíve szupergyors receptet, természetesen ez is azonnal fészbukkolva lett. (Jelentkezzetek be a Facebook-ra és jelöljétek be a Dalla cucinát, mert még több receptet és gondolatot osztok meg ott, ami itt a blogon nem szerepel!)
Nem szeretném érdemeimet lekicsinyíteni, de ahhoz képest, hogy egy igazi, nápolyi minőségű pizza egy legalábbis félnapos művelettel ér fel, ahhoz képest ez a gyors verzió kimondottan ínyencdarab.
Na de lássuk csak sorjában.
Előre szólok, h o s s z ú b e j e g y z é s k ö v e t k e z i k ! Aki csak a receptre kíváncsi - amit fölöttébb sajnálnék - az ugorjon legalulra. Nem tudja, mit veszít :)
A paradicsomalapú kísérő mártások szerintem minden háziasszonyál olyan népszerűségnek örvendenek, hogy szinte minden háznál akad belőle valami titkos, házi recept. Itt most nem az olasz, pastára való meleg mártásokról van szó, hanem azokról a szószokról, amelyek a paradicsomos salsák és az amerikai barbecue mártások között valahol félúton elakadtak és amelyekről ezerszámra találhatunk idevágó irodalmat.
Az amerikaiak hozzánk képest soha el nem érhető magasságokba:-) repítették a faszénen sült marhasteakhez, csirkeszárnyakhoz és sertésoldalasakhoz kijáró szószók intézményét - ezekhez képest mi, vén európaiak még összevont erőkkel sem tudunk egy ilyen arzenál ellen harcképesen fellépni.
De azt hiszem, nem is akarunk! Tudunk mi enélkül is igazi magyarosch cigojnerszósz, a pusztaszósz szintén (arra azért kiváncsi lennék, miért gondolja rólunk az egész világ, hogy mi torkot égető, csípős paradicsomszósszal bírjuk csak a nyereg alatt puhított hússzeleteinket megenni??), csak épp a tartósítót meg a glutamátot spóroljuk ki belőle.... és talán még élvezhetőbbé is tesszük őket. Mert hogy lehet. Megoldjuk mi azt magunk is! Sőt!! 
Nem kell megijedni a hosszú címen, amilyen hosszú, annyira könnyű elkészíteni. Több részből áll, amit külön-külön is lehet variálni.
A paradicsommártás ezúttal egyszerűbb kivitelű lett, nem cifráztam, viszont minden egyidőben készen is lett. Mivel apróra darabolt paprikát is tettem bele, ezért a passzírozott paradicsom a legmegfelelőbb. (Nem püré, és nem ivólé! A "Passata di pomodoro" feliratút kell keresni, ha jól emlékszem, a Mutti és a Despar márkát otthon is lehet kapni. Ha valaki tud még ilyet, nyugodtan írja meg. Köszönöm) A mártásban nincs hagyma, (Szükségből kreáltam ilyenre, mivel épp elfogyott a hagyma, ezért némi kóstolás után fűszerekkel feltúrbóztam.) ami jócskán lerövidíti a főzési időt, de akinek van ideje, természetesen tehet bele. [.....]
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006