Z rókagomba hozzávaló

Boros-gyümölcsös vaddisznóragu via Anthony és Eszter

2009. március 17.
13 hozzászólás
Fejezetek: Főétek
Hozzávalók: A alkohol, A bor, A portói, B vörösbor, brodo, E balzsamecet, F babérlevél, GY áfonya szárított, GY narancs, GY szilva aszalt, H pancetta, H vaddisznó, H vadhús, L ribizlilekvár, O olaj, O olívaolaj, recept, T tej, tojás, Z fokhagyma, Z gesztenye, Z paradicsom sűrített, Z rókagomba, Z salotta, Z szárzeller, ZF kakukkfű, ZF petrezselyem

Már akkor megtetszett Eszter vaddisznóraguja, amikor közzétette. Feledésbe azért nem merült, szerencsére újra eszembe is jutott, amikor a vaddisznó-készletemet tologattam a fagyasztóban az idétől az oda.
A receptet szóról-szóra szándékoztam követni, az apróbb változtatások csupán menetközben merültek fel. Nekem például kevésnek bizonyult a hagyma (ezért le is mértem súlyra), de legfőképp azért változtattam az összetételén, mert nekünk kissé édesnek tűnt. A háromfajta szárított gyümölcs, a portói és a lekvár komoly cukormennyiséget rejt, ezt már ránézésre láttam, ezért az előbbiből kevesebbet tettem bele, de a bort és az alaplevet megemeltem. Mondjuk erre szükség is volt, mert tovább pároltam az állatot.
Gesztenyéből a kis mennyiség miatt vákumozott csomagot használtam (a maradékot pedig sajttal ettük, erre később visszatérek). Gombából fagyasztott rókagombát tettem bele. 

Remek étel, az biztos! Szarvasból, de marhahúsból is bátran el lehet készíteni, hatalmas adagot is, szép lassan el van magában a sütőben. Másnap is kiváló, ezt szerencsére le tudtuk tesztelni.
             Vaddisznóragu Thomson módra

Tovább is van... »

Mamma

Rókagombával töltött burgonyaropogós zöldfűszeres joghurtmártással

2008. november 9.
6 hozzászólás
Fejezetek: Főétek, Előétel
Hozzávalók: A alkohol, A bor, B fehérbor, O lenmagolaj, O olaj, O olívaolaj, recept, T joghurt, T ricotta, T tejszín, tojás, Z burgonya, Z fokhagyma, Z gomba, Z paprika, Z rókagomba, ZF metélőhagyma, ZF petrezselyem

Ha valakinek a cím láttán azonnal a tócsni vagy lepcsánka jutna az eszébe: igen, ez az, vagy valami olyasmi.
Nagyon rég sütöttem ilyet, már az idejét sem tudom, de a blogokon annyit sütöttek mostanában, hogy kedvet kaptam. De nem ám olyan egyszerűen gondoltam! Valami kívánkozott bele, de elsőre nem tudtam, hogyan. Aztán épp akkortájt Zsuzsa kommentelt nálam a gesztenye kapcsán, és hát Zsuzsa egyenlő gomba, így ugrott be, hogy valami gombással lenne jó feltuningolni.
Vettem is rókagombát (egyrészt akkor mást nem kaptam, pedig nagyon jó lett volna frissen szedett erdei gombával is kipróbálni - ebben viszont apósom a spíler). Első gondolatom az volt, hogy a gombát egyszerűen a masszához keverem, de menetközben jobb ötletem támadt: a gombát megpároltam és a burgonyamassza közé kentem.
További újításom - valójában ezzel kellett volna kezdenem - hogy nem tocsogó zsírban, pici korongonként sütöttem ki a ropogóst (ezek után ez már se nem tócsni, se nem lepcsánka:-), hanem egyben, egy nagy serpenyőben, mindössze a legminimálisabb olajban.  [ Tovább is van .....]

Rókagombával töltött burgonyaropogós zöldfűszeres joghurtmártással

Tovább is van... »

Mamma

Polenta pirított rókagombával

2008. augusztus 1.
12 hozzászólás
Fejezetek: 00 Cucina italiana, Főétek, 02 Primi, VT
Hozzávalók: A alkohol, A bor, B fehérbor, G polenta, H pancetta, O olaj, O olívaolaj, recept, T vaj, Z gomba, Z rókagomba, ZF petrezselyem

Polenta con funghi.
Csak ez a kép éltetett, amíg elgyötörve törtünk felfelé, hogy megostromoljuk a kétésfélezres csúcsokat. Egy párolgó, lágy, dús polenta, egy még ízesebb, frissen szedett erdei gombás raguval. Ez volt a vigaszdíj, mellé egy nagy pohár sör, vagy annak a bringás verziója, néha csak egy forró tea. Ha átjárt a hideg, mire felértünk (figyelem, júliust vagy augusztust írunk), tojáslikőrös forró tejet szopogattunk és teljesen meg voltunk elégedve a világgal. És magunkkal, persze:-))

Mindez sokszor megtörtént a Dolomitokban, Olaszország északi csücskében. Val Gardena, Val di Fassa, a Sella-csoport, Sassolungo, Tofana, Pisciadù és a Piz Boè, ami a 3151 méterével a legmagasabb csúcs, amit megmásztam. A Marmolada a maga 3343 méteres, hósipkás bóbitájával mindig ott volt körülöttünk, bár magunk sosem voltunk a csúcsán. Majd legközelebb, de az biztos, hogy nem lábbal fogom megmászni, csupán felvonóval... Olyan magasban júliusban is fagypont alatt van a levegő.
Néha átruccanunk Cortina d'Ampezzo-ba, elmegyünk az ódon síugrósánc mellett és a főutcán fagyit eszünk: a férjem fiatalkori nosztalgiája (valami első szerelem is beúszott már a képbe:-)), elnyalunk egy Colibri gigante-t. A fagyiskehely felejthető, de a férjem nem győz áradozni, hogy még mindig milyen finom!!:-))) Cortina fölött határozottan eljárt már az idő....

A remegő vádlik és a felhasogatott tenyerek (drótkötélt tessék csak fogni felfelémenet!) legjobb ellenszere a Hütte, vagy rifugio. A menedékház, ahol a legfinomabb alpesi házikoszttal várják az arratévedő, elgyötört vándort.  
Egyik kedvencem a polenta, amit friss, hajnalban szedett erdei gombás raguval készítettek. Az étlapon csupán funghi (gomba) néven szerepelt, hisz sosem lehetett tudni, mit rejt majd a kosár tartalma, mire visszaér a menedékház konyhájába. A polenta mellé gyakran kértem még szarvasragut, esetleg csak sima sajtos polentát. Emlékezetes marad még a szalonnagombóc-leves (Canèderli in brodo), óriási, dél-tiroli speckből készült zsemlegombócokkal, természetesen saját készítésű, fantasztikus húslevessel. [.....]


Tovább is van... »

Mamma

balinto 2006