Z rómaisaláta hozzávaló

Zöldsaláta tojással, sajttal és mogyoróolajos mártással

Talán a meleg miatt, talán időszűke miatt, de mostanában rengeteg salátát készítek. Átgondolatlanul veszek gyorsan néhány friss zöldséget, és este, mikor már minden zárva és képtelenség lenne hiánypótlás miatt elzarándokolni a sarki fűszereshez, összedobok belőle egy villámgyors vacsorát.  
Így készült ez a saláta is, amit három napig egyfolytában ettem. Nem, nem azért, mert annyi lett és muszáj volt elpusztítani a maradékot, hanem mert annyira finomra sikerült, hogy képtelenség volt abbahagynom. A mangóbalzsam eddig is a szívem csücske volt, de így, mogyoróolajjal megbolondítva valami észvesztő párost alkotnak. Komolyan mondom, teljesen belehabarodtam. Hihetetlen, mit lehet kihozni belőle egy kevés kis naranccsal, dióízű, markáns sajttal, ropogós zölddel és persze egy kis olvasztott szalonnapörccel.
              Zöldsaláta tojással, sajttal és mogyoróolajos mártással

Tovább is van... »


Sonkaköpenyben sült kecskesajt meggybalzsamos zöldsalátával

Ezt a salátát még hetekkel ezelőtt készítettem grillezés alkalmával. Pár napra rá Vesta meghirdette a VKF! legújabb fordulóját, és világos lett, hogy őt (is) nevezem a nyárias előételek fordulójára.

Lehet, hogy a sonkában sült kecskesajt lerágott csont. Sőt, nem csak lehet, bizony az is. De mivel ezerféle módon lehet varálni, biztos, hogy mindig újat is lehet vele alkotni. Sajnos fogalmam sincs, honnan ered a klasszikus. Ettem már francia, olasz és spanyol behatással is, a maga módján mindegyik tökéletes volt.
Ha nem kapunk mást, baconszalonna is megteszi, de nem túl harsány sonkaszelettel lesz az igazi. Most francia kecskesajtot vettem, de nem emlékszem, melyiket kértem a pultnál. Hatalmas a választék, mindenképp olyat vegyünk, ami bírja a "gyűrödést" és nem folyik ki idejekorán.
(A kép még az első, meggy nélküli verziónál készült.)
              Sonkaköpenyben sült kecskesajt meggyes zöldsalátával

Tovább is van... »


Tonhalsteak balzsamecettel és vegyes salátával

Vannak ételek, amelyek a véletlennek köszönhetik létüket. Olyan ételek is vannak, amelyek, bár végtelenül egyszerűek, mégis kerek egészet alkotnak.
Friss tonhalat akartunk enni, egy kissé bonyolult receptet szerettem volna vacsorára újjáéleszteni. A halasfiú viszont a csodaszép tonhalat mégis túl vékony szeletekre vágta (legközelebb vonalzóval megyek halat vásárolni), ezért hazaérve módosítanom kellett a menüt.
A centi vastagságú halszelet ugyanis kiválóan alkalmasnak mutatkozott arra, hogy gyengéden kisütve, szinte még nyersen egy friss salátával együtt kerüljön asztalra. Legnagyobb erénye a gyorsasága és az egyszerűsége maga: friss, üde, zamatos.

De hogy ne legyen a dolog ennyire unalmas, megcsavartam egy újabb ízzel: a mézecettel készült salátára ültetett tonhalcsíkok mellé pici tálkában 25 éves, sűrű, sziruposan folyó balzsamecetet adtam, ebbe tunkoltuk a halcsíkokat. 25 éves a legöregebb balzsamecetem, de még korosabbat is elbírt volna:-), ha lett volna.
A balzsamecetes dipet még hosszan lehetne variálni, de akkor már nem lenne egy egyszerű vacsora.
Tonhal steak balzsamecettel és salátával

Tovább is van... »


Cheeseburger - Sajtos hamburger házilag

Miután az idei Oscar-díj átadást követő vacsora hivatalosan közzétett étlapján megláttam az előételek sorai között a hamburgert, az utolsó skrupulusom is eltűnt arra nézve, hogy miért is ne lehetne ezt csupán a fastfood láncok "kiváltságaként" ismert húsos zsömlét némi tuningolás után akár egy szalonképes étkezőbe is bevezetni. Sőt mi több, Mr. Clinton és Mr. Bush is fogyasztották ezeket hivatalos fogadásokon, ezen gasztronómiai ténykedésüket pedig nem egy hírcsatorna meg is örökítette. (Ezek a bizonyára rettentő ízlésesen tálalt pici falatkák "Mini Prime Cheeseburgers with Remoulade and Aged Cheddar" néven futottak az étlapon, és C&V ezen a helyen írt is egy étvágygerjesztő összefoglalót a vacsoráról.)

Végül is miből áll egy hamburger? Egy speciálisan erre a célra készített, puha, ezért összenyomható zsömléből, egy jól megsütött, szaftos marhahús pogácsából és némely zöldségből. No, ez eddig rendben is van.
Akkor mi is vele a gond?  [.....]


Tovább is van... »


Cézár salátája (Caesar's salad)

Soha annyi közelítésbeli különbséget nem hallottam még egy ételről, mint a Cézár saláta.
Jómagam hosszú évekkel ezelőtt, az amerikai kontinensen találkoztam előszőr Signore Cesare alkotásával. No de ne nagyképűsködjünk, fogalmam sem volt akkor még arról, mit is eszem valójában. Az viszont feltűnt, hogy ízlésvilága messze áll az amerikai fogásoktól, igen-igen, valahogy, egy kicsit úgy tűnt - kissé olaszos. A frissen ropogós saláta, a selymes, torkot simogató olajos mártás, a fokhagyma visszafogott intenzitása és a parmezán dióra emlékeztető zamata - ez mind valahonnan már ismerős volt.  
De mindez Észak-Amerika kellős közepén?

A saláta eredete Cesare Cardini (1896-1956) nevéhez fűződik, akinek a 20-as években a mexikói Tijuanaban (a kaliforniai határhoz közel) szállodája és étterme volt. Cardini, olasz bevándorlók fiaként elsősorban itáliai konyhát vitt.
Történt aztán egy szép napon, pontosabban 1924. július 4-én, hogy ünnepnap lévén (Amerika a függetlenségét ünnepelte) nagyobb társaság lépett az étterembe. A személyzet enyhe pánikba esett, hisz ekkora tömeg ellátására a konyha nemigen volt felkészülve. No de Cardini úr feltalálta magát. A vendégek előtt, az olasz konyha alapvető hozzávalóiból keverte össze salátáját: római salátát tépkedett, majd fokhagymás ízesítésű olívaolajjal, frissen facsart citromlével, piciny Worcestershire-mártással, frissen reszelt parmezánnal, nyers tojással és pirított kenyérdarabkákkal vegyítette, majd sózta és fekete borsot tekert rá. A salátának olyan sikere lett, hogy minden asztalnál rendeltek belőle.  [...Tovább is van]


Tovább is van... »


Párolt salátaszívek petrezselymes zöldborsóval

Szívesen megcáfolnék egy tévhitet: zöldsalátát nem csak nyersen lehet enni. De nem ám, főzhetünk belőle levest, darabosan bele is tehetjük, sőt köretnek meg is párolhatjuk. És mi van akkor, ha főétel készül belőle?

Hát ez!
A salátaszív ez esetben római saláta, ha ez épp nem lenne, akkor egy fejes salátát annyira le kell csupaszítani, hogy a "zsenge lelke" megmaradjon. A római saláta elég tömör és nem esik szét párolás közben, de mással is próbálkozhatunk. Szóba jöhet még a cikória, endívia, vagy a zsenge fehérkáposzta is, ezt egy kicsit tovább kell majd párolni.
Könnyű, üde ebéd vagy vacsora lesz belőle, egy szelet sült mellé köretként is kiváló. A stájer tökmagolaj pedig felteszi a pontot az i-re. 
Ha nem kapunk római salátát, akkor fejtsük le egy fejes saláta külső leveleit, amíg el nem jutunk a tömörebb salátaszívhez. A maradék levelet csíkokra vágva akár bele is keverhetjük a mártásba.
Párolt salátaszívek petrezselymes zöldborsóval

Tovább is van... »


balinto 2006