
Gyerekkoromban mindig arra vágytam, hogy egymagam megehessek egy egész csokor retket. Egyáltalán nem voltunk szegények, volt mit enni bőven, de retekből soha sem jutott több. Az úgy volt szokás, hogy vettünk egy csokorral és pár besózott szeletet kapott mindenki a vajaskenyér mellé. Lehet, hogy a csokrok is nagyobbak voltak, erre már nem emlékszem, meg ilyen dolgok nem is érdekeltek engem akkoriban.
Most bepótoltam a retekhiányt. Csupán olívaolajjal és sok petrezselyemmel kevertem el, mellé pedig csirkemellet sütöttem. Mr. Ízbolygó módszere roppant egyszerű, de hatásos. A lényege, hogy a húsokat sós vízbe áztassuk egy-két órára. Szinte a fűszeres páclevet is helyettesíti, a hús finom és porhanyós lesz.
Az utóbbi időben szinte minden hónapban végigsöpör valamilyen láz a magyar blogokon. Nem sorolom, mi mindenen akadt már meg a szemem az elmúlt években, most azonban a sült retek az egyik legnagyobb sláger. Nem, ez nem csak a tavasznak szól, ugyanis sütve soha nem találkoztam még vele ezelőtt.
Egyszóval muszáj volt kipróbálnom, ehhez még sem kell annyi idő, mint a még mindig töretlen népszerűségű macaronozáshoz, vagy hogy a pavlovát említsem, az a hullám sem ült el még teljesen.
Gyors, fantáziadús és főleg finom. Sütve eltűnik belőle a csípősséget okozó mustárolaj, szelíd, mondhatni semlegesebb ízű lesz, de még szépen ropog és bőséges vitamintartalmát is megtartja.
Nosza, lehet vele kísérletezni, vajjal, különféle olajakkal sütve, zöldfűszerekkel tavasziasítva kiváló köret egy szelet sült hús, de méginkább hal mellé.
Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, felírtam egy lapra azokat a recepteket, amiket feltétlen meg szerettem volna osztani a külvilággal. (Reméltem, hogy összejön majd egy blogra való:-) Jó párat fel is írtam, a lap megtelt, de még mindig egy maroknyi várat magára.
Akárcsak a fokhagymavajas baguette, ez a saláta is oszlopos tagja lett a konyhámnak. Nem is emlékszem, hogy zárt szobában ettük-e volna, mindig szabadban, zöldben, vagy a grillsütő mellől, esetleg a magunkkal vitt műanyag dobozból vettük elő.
Tudom, tudom, a majonéz... És azt is tudom, hogy nem sikk manapság ilyen salátákat tálalni... Nehéz, kalóriadús, a tojás pedig veszélyes a melegben. Pedig higgye el nekem mindenki, ez a tésztasaláta csakis így a jó! Jól behűtve igazán üdítő (másnap még jobb!), és ha nem is fogyókúrás (mert nem az), kevesebb is elég belőle. Garantáltan, többszázszor kipróbálva, üveges rokonokkal nem is érdemes próbálkozni. Ha hűtőtáskában szállítjuk az ételeket (márpedig abban:-), akkor nincs mitől tartani. De aki mégis viszolyog a melegben a tojásos majonéztől, annak még mindig ott van a tojásmentes verzió! (Bár azzal még nem próbáltam.) Régebben egy narancsot is belegerezdeltem, de a családdal nem tudtam megszerettetni, pedig nekem nagyon ízlett.
Hogy mitől olyan különösen finom ez a saláta, nem tudom, de biztos a majonéz is teszi (a házi majonéz verhetetlen!), illetve a hozzávalók összetétele. Mindig durumlisztből készült, olasz pastát használok hozzá, sajt, paprika és kukorica van benne, ha van, egy csomó piros retket is bele szoktam vágni, feltéve, ha zsenge. Ez az összhatás adja ezt a különleges ízt, ami tényleg semmi különös.... de nagyon finom!!
Épp ezért került bele a piknikkosárba.

A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006