Arancini - szicíliai sült rizsgombócok

El lehet azon vitatkozni, mely fogások képezik Szicília rusztikus konyhájának az alapját. Az azonban biztos, hogy a délolasz sziget kulináris jéghegyének csúcsaként a caponata, a cassata és a cannoli mellett az arancini, ezek a sült kis rizsgombóckák biztosan dobogós helyen végeznének. 

Aki komppal érkezik Szicíliába, azt már nem sokkal indulás után megcsapja a hajón a frissen kisütött arancino finom illata. Nem túlzás, az első meleg étel, amellyel szicíliai utunk során találkozhatunk, minden bizonnyal arancini lesz. Ezután minden sarkon találkozhatunk vele - mindig frissen, forrón kisütve. Az arancini - ahogy a neve is jelzi - kisméretű narancs, hisz kisütve aranysárga gombóc lesz belőle, akárcsak egy kisebb narancsméretű mandarin.  

Megszámlálhatatlan variációban készül és természetesen minden háziasszony a sajátjára esküszik. Alapja azonban a risottónak való rizs, és talán meglepő, hisz Szicília nem a risottójáról híres, a rizs csupán ebben a formában terjedt el. A risottóból megmaradt rizsből is könnyű elkészíteni, hagyjuk másnapig kihűlni és töltsük meg.  [.....]

Elolvasom »

Medvehagymás panna cotta

Engem (még) nem kapott el a medvehagyma-őrület, bár kétség kívül kedvelem a medvehagymát. Lehet, hogy jövőre szorítok a magoknak egy kevés helyet és három hétig medvehagymával is medvehagymát eszünk, de egyelőre beérem azzal, hogy néha veszek egy csokorral és valami finomsággá alakítom át. Tavaly a medvehagymás olívaolajam által egészen őszig élveztük a zamatát, és bár frissen az igazi, azért az sem megvetendő. Jófajta olívaolajból (sajnos az a toszkán, kaszált rét illatára emlékeztető olajam a végét járja...) idén is készítek egy nagyobb adagot. 

A medvehagymáról szinte mindent leírtak a blogtársak, ehhez nem tudnék új és izgalmas dolgot hozzáfűzni. A gyűjtőoldalon érdemes azonban nézelődni. A medvehagymás pesto olyan izgalmasan hangzik, hogy abból biztos készítek és néhány üvegcse erejéig kihúzhatjuk a medvehagyma nélküli időszakot is, a medvehagymás vajat pedig fagyasztani is lehet és korongokra vágva elővenni. 

Ez a panna cotta akár a VKF! legújabb fordulóján is részt vehetne, de addigra vége lesz a szezonnak, kár lenne addig talonban tartanom.
Nem úgy készül, mint az ősrégi előd, mivel előételként kiborítva, salátával körülvéve szerettem volna tálalni, ezért elengedhetetlen volt a zselatin. Csak annyit tettem bele, amennyi feltétlen szükséges hozzá, megállt a talpán, de krémes maradt. Ha kenhető krémnek készítjük, érdemes két lapot beletenni, akkor óriás kagylótésztát, zöld színű paprikahengereket vagy bármi egyebet is tölthetünk vele, de pirított kenyérszeletre kenve és átpirítva kíváló crostini is lehet belőle. 

Elolvasom »

Zöld menü 2 - Zöldborsós-rucolás krémleves fetakörökkel

A leves semmiképp sem maradhat ki egy többfogásos menüből, pláne nem egy friss, tavaszi, madárcsicsergésre és a tavaszi, első fűnyírás illatára emlékeztető ételsorból. Ahogy a bloggertársak receptjei között zöldszínű étel után keresgéltem, meglepve tapasztaltam, hogy zöld kategóriában levesből főztek a legtöbbet. Persze ez azért mégsem olyan meglepő, hisz salátából és zöldfűszerekből lehet a legszebb tavaszváró ízeket előcsalogatni.

Ehhez a leveshez még nem tudunk friss, zsenge borsót használni, de már a nevében is benne rejlik: ZÖLD ! Szintén abból a leveses könyvből származik, amiből a gesztenyés vargánya-krémlevest is készítettem, és amit kicsi Vú-tól kaptam ajándékba. Hihetetlen, hogy néhány, nem túl szokványos hozzávaló társításával milyen nagyszerű ízhatás érhető el! [.....]

Elolvasom »

Spenót zöldborsóval és mentával

Azt már tudjuk, hogy a spenóttal mennyi mindent lehet kezdeni, és nem csak párolt spenót formájában lehet azt fogyasztani. Ezernyi formája van, az egyszerű, fűszerekkel való dinszteléstől kezdve az egészen bonyolult kreációkig. Ha nem csak önmagában adjuk, hanem még egyéb zöldséggel is feldobjuk, akkor hús mellé nem is kell más kísérő. (Köretet is írhatnék, de itt gálánsan kísérjük a húst, ahelyett, hogy elnyomnánk az egyéniségét. Mármint a köretét.)

A zöldborsó és a menta nem egy újszerű párosítás, viszonylag gyakran találkoztam már vele én is. Spenóttal most készítettem először és biztos kísérletezek még vele ilyen-olyan formában. Tavasszal, ha friss spenót kapható, még frissebbet, finomabbat lehet belőle készíteni, addig marad a fagyasztott leveles.  [.....]

Elolvasom »

Párolt salátaszívek petrezselymes zöldborsóval

A salátaszív ez esetben római saláta, ha ez épp nem lenne, akkor egy fejes salátát annyira le kell csupaszítani, hogy a "zsenge lelke" megmaradjon.

Friss, csupa üdeség ez a kis fogás, ami lehet előétel, köret sült husi mellé, de önálló vacsora is. Bevallom, én így szoktam.

Párolt salátaszívek petrezselymes zöldborsóval

2 db salátaszív (romana, római saláta)
200 ml víz
100 ml fehérbor, száraz
100 g zöldborsó
50 ml tejszín
só
bors, őrölve
1 ek mustár
1 tk étkezési keményítő
A tálaláshoz
1/2 csokor petrezselyem
2 ek tökmagolaj

A salátaszíveket egészben hagyom, kívülről alaposan megmosom, egy lábasba teszem, ráöntöm a vizet, bort, és halk melegen párolom. Elég 5 perc, akkor hozzáteszem a zöldborsót, a fűszereket, majd a tejszínt és készre párolom - 5 perc elég lesz. Amikor kész van, a salátaszívet arra a tányérra teszem, amiben majd tálalom. A megmaradt mártást kevés keményítővel besűrítem, (a mártás maradjon kissé folyós, ez nem zöldborsófőzelék!) megkóstolom és szükség szerint még ízesítem.
Tálaláshoz a salátaszívek mellé öntöm a mártást, megszórom egy halom felvágott petrezselyemmel és meglocsolom a tökmagolajjal.
2 személyre / 231 kcal / 10,8 g zsír / LF30 41%