
Volt egyszer nálunk egy olyan időszak, amikor túlzás nélkül mondhatom, hetente kétszer céklacarpaccio volt a vacsora egy része. Ennek nem elvetemült és semmi másban ki nem élhető sznobizmusunk volt az oka, csupán az, hogy a férjem rájött, ezzel ő is prezentálni tud nekem egy villantós, de egyszerű vacsorát.
Feltétel, hogy mindig legyen a hűtőben, de legalábbis a fagyasztóban készre sült cékla (részletes leírás ITT), innentől kezdve gyerekjáték a dolog. Ő pedig gyalul, kever, felvág és locsol, azután jól bezsebeli a dícséreteket. Meg is érdemli!
Bárki utána csinálhatja, a siker nem marad el, tessék elhinni! A rávalókat érdemes egy idő után váltogatni, ez a mostani dióolajjal készült és szezonálisan medvehagymás lett, de a későbbiekben mutatok még többet is.
Mi történik egy céklás gombóc - és amúgy fontina-imádóval medvehagymaszezon idején? Bingó! Veszünk egy nagy halom medvehagymát, a fontinából pedig elkészült a gombóchoz való mártás.
Rendkívül finom, feltétele azonban a szinte házi, rusztikus kenyér, csak azzal lesznek a gombócok finom légiesek. Fontina sajt helyett nem tudok mit ajánlani, a talán jobban elérhető gorgonzola jóval markánsabb, agyonnyomná a medvehagyma finom ízeit. Javaslatokat szívesen veszek!
Régóta foglalkoztat az uborka és az eper párosa. Pár évvel ezelőtt találkoztam vele először, már nem emlékszem hol, könyvben, újságban, vagy éppen a világháló széles hasábjain, talán egy fotó bűvölt el, már nem is tudom. Teljesen megmozgatta a fantáziámat, egy ilyen elképesztő és lehetetlen duó mellett nem lehet csak úgy elmenni!
Képzeljétek csak el, uborka és eper! Szélesebb disszonanciát nehéz elképzelni, de ízben egymáshoz csiszolódhatnak.
Múlt héten kipróbáltam és tényleg, csiszolódtak rendesen. Szerencsésen elkaptam még az utolsó utáni és azutáni medvehagymát. Mutassatok nekem egy olyan földrajzi helyet, ahol egyszerre érik be az eper és a medvehagyma! Ugyanis ez egy olyan klassz páros, hogy elzarándokolnék én arra a helyre, ahol pár hétig mindkettőt élvezném. Lehet, hogy április 38-áig kell várni vele, de megéri!
Ja és persze az uborka! Mert uborka, az azért van még tovább is:)
A legjobb risotto, amit valaha főztem. Komolyan. Természetesen könnyű így nagyot mondani, hogy rajtam kívül senki sem kóstolta, de az biztos, hogy ezzel sikerült megugranom a saját magam állított risottomércét. Ami elég magas.
Azért megmagyarázom, nehogy még önteltnek tartson valaki is:)
Az árnyaltabb képhez persze hozzátartozik, hogy fabatkát sem ért volna az én kis rizsfőzőtapasztalatom, ha nincsenek kéznél ezek a remek alapanyagok. De voltak.
A dolog úgy kezdődött, hogy a múlt heti lábadozásomat szerettem volna hétvégén valami igazán jó, lelket is melengető finomságokkal segíteni. Gyönyörű medvehagymát kaptam, annyira szép volt, hogy egyesével kiteregettem őket a konyhapultra, gyönyörködtem bennük öt percig és néhány levelet átszellemülten elrágcsáltam. Azon tanakodtam, hogy betekerem őket, mint Flat-cat, ez lett volna a méltó vég, de ehhez nem volt valahogy kedvem:). /...../
Már a kommentekből is látszott, hogy nagy sikere lesz Gabojsza többhagymás lencsetortájának. Többször próbáltam már megfejteni egy-egy sikeres recept anatómiáját, amelyekről szinte már előre érezni, hogy bloggerkörökben tarolni fog. A titok nyitjára eddig magam még nem jöttem rá, de az biztos, hogy az ilyen receptek viszonylag egyszerűek, szinte minden alapanyag könnyen elérhető, valamelyest igazodnak a (modern) magyar ízlésvilághoz, ugyanakkor raffináltak, hisz tartalmazzák azt a bizonyos kis csavart.
Azt hiszem, Gabojsza lencsetortája is ilyen lesz.
Izgatott a belbecs, ezért hamar megsütöttem én is. [.....]

Tervszerűtlenül vettem egy nagyobb darab pulykamellet. Ennek az lett a következménye, hogy elkezdtem receptek után keresgélni, így akadtam rá Ízbolygó pirított fokhagymás, paradicsomos pulykamellragujára. Ahogy ő is megváltoztatta az "acélos" receptet, így én is - az övét. A hozzávalók azonban azonosak, viszont jóval kevesebb fokhagymát tettem bele, és egymás után összefőztem őket. A pulykaragu fahéjas ízesítése egyrészről a törökök behatása, másrészről Beatbull behatása. Mindazonáltal nagyon jó lett!
A körete medvehagymás polenta lett, ezzel avattam fel az újonnan beszerzett, sózott medvehagymámat.
Gombás-paradicsomos pulykaragu medvehagymás polentával
A pulykaraguhoz
1,5 ek olívaolaj
1 fej hagyma
600 g pulykamell
1 ek vaj
200 g vegyes erdei gomba (fagyasztott)
400 ml darabos paradicsom
1 tk só
bors, frissen őrölve
1 csipet fahéj
3-4 gerezd fokhagyma
A medvehagymás polentához
800 ml víz
400 ml tej (1,5%)
1 ek vaj
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
200 g polentagríz (kukoricadara)
3 ek sóban eltett medvehagyma (vagy pestoalap)
Egy serpenyőben (a wok is nagyon jó erre a célra!) felforrósítom az olajat, megpirítom benne az apróra vágott hagymát, aztán beleteszem a falatnyi darabokra vágott pulykahúst. Épphogy megkapatom a külsejét, kiszedem és lefedve félreteszem.
A wokba teszem a vajat, és megpirítom rajta a gombát. Felöntöm a borral, hagyom kicsit elpárologni, beleöntöm a paradicsomot, fűszerezem és készre párolom. Visszateszem bele a pulykahúst és összeforralom, majd ízesítem.
Közben a szokásos módon elkészítem a polentát.
Egy nagy lábasban felforralom a vizet és a tejet, hozzáadom a vajat és fűszerezem. Folyamatosan kevergetve hozzáadom a polentagrízt és lassú hőn sűrűre főzöm. Állandóan kevergetni kell, különben könnyen az aljára ragad. Ha túl sűrű, akkor még vizet adok hozzá, ha túl híg lenne, akkor polentát, de ez nemigen fog bekövetkezni. 20-25 perc múlva kész, akkor hozzákeverem a sózott, aprított medvehagymát is. (Ez esetben a polentát csak a legvégén sózzuk!)
4 személyre /
Az olasz pasták leggyakoribb kísérője minden bizonnyal a paradicsom. Azt pedig már a pizzaimádó kiskamaszok is tudják, hogy egy valamirevaló talján pizza tetejét először is egy vékony paradicsomszósszal kenik meg.
Ha pedig paradicsommártás, miért kell annak mindig melegnek lennie? Szerintem egyáltalán nem szükséges, főleg akkor nem, ha részt szeretnénk venni a VKF! XV., Beatbull által kiírt fordulóján, borzasztóan szeretjük a paradicsom minden formáját, a pastát amúgyabban és még kreatívkodni is támad kedvünk!
Ebből sikeredett egy egyszerű, medvehagymás orecchiette, amihez fűszeres paradicsomfagylaltot tálaltam.
A tészta bármi lehet, én most rucolával készült orecchiettet vettem, de pürésített medvehagymából magunk is készíthetünk házilag pastát. Ezt már csak medvehagymás olajban kevertem el, ízesítettem, és kész is volt a pastánk.
A fagylalt hagyományosan is készíthetjük, de akár jégkása is lehet, az egésznek pedig csak a fantázia szab határt, hisz olyan sokrétűen el lehet készíteni. A fagylaltalapokban különben is az a klassz, hogy már kóstolás közben is alakítgathatunk rajta, íze a kész gombócokban már nemigen fog változni. Én is többször kísérleteztem, és mikor hogy sikerült, épp úgy volt jó. Volt, hogy paradicsomlevet használtam, volt, hogy olasz sűrített paradicsommal mélyítettem az ízét. A tejtermékek terén pedig szabadon játszhatunk, lehet joghurtot, tejfölt, vagy semleges ricottát is beletenni, a végén pedig kerekítsük ki az ízét. [.....]
Finisébe érkezik hazánkban az idei medvehagyma-szezon. Európa egyéb részein még jó két-három hétig lehet rágcsálni a hagymás ízű levélkéket, én viszont felkészültem, hogy egy ideig még tartósítsam a medvehagyma-élvezetet.
Medvehagymás olaj
Ha valaki nem akar sokat pepecselni, akkor ez a legegyszerűbb módja a tartósításnak - természetesen a fagyasztáson kívül. Egész, vagy felaprított leveleket is olajba tehetünk, sőt a kereskedelemben készen kapható olajaknál is jobbat tudunk magunknak készíteni, mivel azok túlnyomórészt az olcsó napraforgóolajat használják. .....
Medvehagymás fehérborecet
Hasonló módon készíthetünk fűszeres ecetet is, ennek egyik legnagyobb előnye, hogy igen sokáig eláll. (Az ecet nagyon jól tartósít.) .....
Medvehagymás pestoalap
Ha nem azonnali felhasználásra, hanem hosszabb időre szeretnénk eltenni a pestot, akkor készítsünk egy, csupán medvehagymából készült alapot, sózzuk, borsozzuk, és csak tálaláskor adjuk hozzá a további ízesítőket. .....
Medvehagymás vaj
.....
Fűszeres medvehagymás vaj
.....
Engem (még) nem kapott el a medvehagyma-őrület, bár kétség kívül kedvelem a medvehagymát. Lehet, hogy jövőre szorítok a magoknak egy kevés helyet és három hétig medvehagymával is medvehagymát eszünk, de egyelőre beérem azzal, hogy néha veszek egy csokorral és valami finomsággá alakítom át. Tavaly a medvehagymás olívaolajam által egészen őszig élveztük a zamatát, és bár frissen az igazi, azért az sem megvetendő. Jófajta olívaolajból idén is készítek egy nagyobb adagot.
A medvehagymáról szinte mindent leírtak a blogtársak, ehhez nem tudnék új és izgalmas dolgot hozzáfűzni. A gyűjtőoldalon érdemes azonban nézelődni. A medvehagymás-rucolás pesto olyan izgalmasan hangzik, hogy abból biztos készítek és néhány üvegcse erejéig kihúzhatjuk a medvehagyma nélküli időszakot is, a medvehagymás vajat pedig fagyasztani is lehet és korongokra vágva elővenni.
Ez a panna cotta akár a VKF! legújabb fordulóján is részt vehetne, de addigra vége lesz a szezonnak, kár lenne addig talonban tartanom.
Nem úgy készül, mint az ősrégi előd, mivel előételként kiborítva, salátával körülvéve szerettem volna tálalni, ezért elengedhetetlen volt a zselatin. Csak annyit tettem bele, amennyi feltétlen szükséges hozzá, megállt a talpán, de krémes maradt. Ha kenhető krémnek készítjük, érdemes két lapot beletenni, akkor óriás kagylótésztát, zöld színű paprikahengereket vagy bármi egyebet is tölthetünk vele, de pirított kenyérszeletre kenve és átpirítva kíváló crostini is lehet belőle.

Még mindig szezon és még mindig nincs elegünk. Az elmúlt időben kétszer is készült blogtársak által inspirált spárgaétel (egyszer penne, ami valójában gemelli volt pirított spárgával, másik alkalommal pedig apróra vágott tojással.) Ezt a mostanit pedig egész váratlan módon kreáltam, és annyira jó lett, hogy vissza is tapsoljuk, ha nem únjuk meg végleg....
A dolog úgy kezdődött, hogy egy ügyféllel csevegtem a vacsoráról, aki véletlen elejtette, hogy milyen finomas is a spárga kisütve egy medvehagymás olajos-eperecetes dressinggel meglocsolva. No, pislogtam ám nagyokat, persze hallgattam és sűrűn bólogattam, ezzel leplezvén az ügyben való járatlanságomat. (Az eper igen jól megfér a spárgával, hát akkor mi sem kézenfekvőbb, hogy ecetbalzsammal locsoljuk meg!) A fűszerolajakat magam is sokat használok, gyártok (erről is tervezgetek írni valamit), de erre még én sem jutottam! Kifaggattam a dolog mikéntjéről, és rohantam is olajat és ecetet venni. [.....]
A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006