Sült mentás padlizsán

Vannak megosztó ételek a családban, de a padlizsán szerencsére nem tartozik ide. Mondjuk akkor biztos turkálnának a tányérban, ha római köményt kevernék bele és friss korianderrel szórnám tele a tetejét, de erről most szó nincs. Így megsütve egyszerű és nagyon finom, főleg ha házi kenyérmorzsánk is van hozzá. Igazi dél-olasz comfort food, de nem csak őszies, hűvös estéken lehet megfőzni.

Előtte pár szelet paradicsom, kevés olívaolajat rálocsolva, mellé egy szelet sült hús, utána egy krémes nyalánkság, és kész is a gyors ebéd vagy vacsora.
A mentát helyettesíthetjük más fűszerrel is, de ezzel tényleg kiváló. Ha lenne házi magyar tejfölöm vagy juhtúróm, akkor biztos tennék a tetejére, így marad az olívaolaj és egy pohár fehérbor - így is isteni finom!  /...../

Tovább is van... »

Sült körtés - tejszínes sütemény fehér csokoládékrémmel

Ha az embernek sok a mondanivalója, akkor vagy tologatja maga előtt, vagy hadar össze-vissza, vagy belevág a közepébe, lesz ami lesz. Hát most több okból kifolyólag én is ezt választom.
Nem elég, hogy a receptekkel is jócskán el vagyok maradva, de szövegelni sem fogok most olyan sokat. Pedig lenne mit.
Múlt héten négyéves lett ez a kis blog, és higgyétek el, több A4-es oldalt meg tudnék tölteni azzal a mondókával, mennyire megváltoztatta ez az életemet. Ha nem kezdem el ezt a blogot, talán a mostani évek is máshogy alakulnak, nem is lehet, hanem biztos.
Arról már nem akartam írni hosszan, csak megemlíteni, hogy a mai nappal a hiteles és szabadalmaztatott:) Freeblog (az anyánk) számlálója szerint egymillió látogató suhant itt át a blogon négy év alatt, de ez egyrészt egy megfoghatatlan és igen pontatlan szám, és többek között ezért sem érdekes. De a négy évet mégis csak jó valamihez kötni, ez meg egy szép kerek szám, ezért leírtam, de a rajtam áttipró, feltehetően nagy számú robotokat azért még sem ünnepelném, mint lelkes olvasókat :))

Ezért a fennmaradó 824 697 letöltést:) ünnepelhetnénk akár egy gyors pizzával is, de inkább álljon itt ez a körtés süti, amit a szintén új kedvenc tésztám alapján sütöttem.
Kitaláltam azért egy kis játékot is, de azt majd legközelebb, vagy inkább egyet ugorva megírom, ne féljetek, nem maradtok le semmiről, ha meg igen, akkor átvisszük az ötödik évre:). Elvégre akkorra aztán tényleg kitalálok ám valamit !!  /...../

Tovább is van... »

Sárgabarackos gazpacho

Manapság már nem kell ahhoz Spanyolországba utazni, hogy valaki megismerje a gazpachot. Elég csak felütni a júliusi gasztroblogokat, vagy elmenni egy hangulatos kisvendéglőbe: elég nagy biztonsággal találunk gazpachot az étlapon.
Ha még ennél sem dereng semmi, akkor annyit mondanék, hogy a gazpacho a spanyolok nyers, hideg lecsója, leturmixolva. Amolyan lecsó-smoothie, amit pár zöldség- és tojáskockával is tartalmassabá tehetünk.

Én először vagy húsz éve, egy magyarnyelvű, véknya kis spanyol szakácskönyvben találkoztam vele először. Furcsa is volt, érdekes is volt, aztán a tíz receptből el is készítettem egyet, miután rájöttem, hogy lehet, hogy andalúz, lehet, hogy murciai, ebben a könyvben szinte mindegyik egyforma volt.
Spanyolországban aztán többször ettem gazpachot, aztán egy idő után meg is alkottam a sajátomat. Semmi különös, csak épp olyan arányban vannak benne a hozzávalók, ahogy szeretjük. Kevés hagyma, sok paradicsom és paprika, némi uborka, jó nagy löttyintés olívaolaj, és persze sherryecet, vagy jófajta érlelt, spanyol borecet. Rusztikus házi kenyeret ásványvízbe szoktam áztatni, ez megy még bele. Én éppenséggel úgy szeretem, ha jó sűrű, de még pohárból lehet kortyolni. Alaposan be kell hűteni, a végén akár jégkockára is önthetjük. /...../

Tovább is van... »

Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta

Újra egy szerény egyszerűség, amelyet szintén lehetetlen skatulyába gyömöszölni. Ha akarom reggeli, ha akarom puccos előétel, de lehet könnyű desszert is, lényeg, legyen mellettünk a grillrács!

Az ötlet a new yorki Eleven Madison Park csillagos, de még zsengekorú séfjétől származik, és annyira pofonegyszerű, hogy magunk is rájöhettünk volna. Paradicsomot társítottam már ugyanis görögdinnyével, akkor hideg nyári leves lett belőle, de ami igazán újszerű, az a grillezett dinnye, hát az valami mennyei. A többi már tényleg semmiség, gyorsan készen van. Én például reggelire ettem egy szelet pirított kenyérrel, akkor még bordázott serpenyőben csíkozódott a dinnye, másodszorra azonban rákerült a rostra.

Feltétlen érdemes kipróbálni, nagy élmény az enyhén karamellizált, langymeleg dinnye a balzsamecetes paradicsommal, akármelyik napszakban is fogyasztjuk.

Tovább is van... »

Eper mogyoróolajjal és pisztáciával

Végre van eper, ehetőbb formátumú. Jön néhány epres recept, igazán nem szeretném átvinni őket a jövő évre. Ki tudja, lehet, hogy jövőre még ennyi eper sem terem:)
És nem, nem fogyókúrázom, de kérem, eperszezon van!

Ez a mostani az utóbbi idők egyik slágere. Bár továbbra is azt állítom, hogy az édes, érett eper magában a legjobb, azért nem árt némi változatosság.
Ez a mogyoróolajban fürdetett eper mennyei. Olyan mogyoróolaj szükséges hozzá, amit, ha beleszagolunk, mogyorós csokitáblák képei úsznak el a szemünk előtt. Ha nem ilyen, akkor nem is érdemes nekiállni. 
Csokoládét is forgácsolhatunk rá, ennél inkább tejcsoki lesz a jobb.  

Tovább is van... »

Citromok vodkában, limoncino, vagy amit akartok

Néhány hete vettem néhány biocitromot, mert szükségem volt a héjára. Igazából elég ilyenkor egy-két darab, de olyan szépek voltak, hogy nehezemre esik ellenállni. Pedig mindig hozzá tudok jutni, ha nem is rögtön az első sarkon, de a másodikon már igen. Annyira szeretem kézbe fogni és megtapicskolni a héjukat, beszívni nyers illatukat, hogy néha csak úgy magam mellé teszek egy citromot és megsimogatom. A nagy titok persze az, hogy a héjukra ne kerüljön semmilyen kozmetika.   

Így álltam hát néhány citrommal, ezeket először sóban gondoltam eltenni, aztán ez lett belőle. Van még a szekrény mélyén néhány különböző üveg vodka, ezeket a jelenlegi élethelyzetünkben nemigen tudjuk olyan viharos gyorsasággal elfogyasztani, hogy látványosan apadjanak is. Viszont egyáltalán nem rosszak, emiatt különösen megörültem, mert lesz még felhasználási terület a számukra.

Azt mondanom sem kell, hogy ennél a citromnál se használjunk valami olcsó lőrét. Jó, jó, azért ne a Russzkij Standart legyen a mérce, hanem keressünk valamit a csúcsminőség és a még iható kategória közötti skálán. /...../

Tovább is van... »

Zöld menü 4 - Sajtos polenta zöldpürével és csirkével

Egy üde, csupazöld menübe illeszkedő főételnél nehezen tudunk valami zöldes húst elképzelni, ugye? Erről az emberlánya ide nem illő dolgokra asszociál - amit én most itt nem részleteznék -, tehát marad a sarjadó tavaszi rétekre emlékeztető köret, ami a legkézenfekvőbb módon friss zöldfűszer lesz. Hisz mi más is lehetne a tavasz küszöbén!

Így történt ez most is. Ez a zöldfűszerpüré kissé kalandos módon született, illetve nagyjából úgy, ahogy már sok egyéb fogás is a konyhámban. Talán már említettem, hogy szenvedélyes szakácskönyvolvasó vagyok, de ezt nem csak otthon teszem, hanem órákat töltök a könyvesboltokban is. Az egyik kedvenc üzletemben egy kis sarkot is kialakítottak a kávéfőzőgép mellett, ahol már hosszú és izgalmas délutánokat töltöttem néhány könyv társaságában. Ezt a pürét egy séf könyvében találtam az egyik ilyen kiruccanásom alkalmával (másnapra már azt is elfelejtettem, hogy melyikben, mivel a könyvet azonban a potom 60 eurós ára miatt egyetlen receptért kissé sokaltam, kénytelen voltam otthagyni.) és azonnal tudtam, mi lesz a vacsora. Az eredeti recept azonban bonyolultabb és kifinomultabb volt (a hozzávalók jóval hosszabb listájával), de a konyhámba hazaérve már nem emlékeztem minden részletére. A körítése pedig egy rafinált zöldséges tekercs volt egy pici redukált mártással, az egészet pedig, ha jól emlékszem, sült nyúlérmék társaságában fotózták.  [.....]

Tovább is van... »

Zöld menü 2 - Zöldborsós-rucolás krémleves fetakörökkel

A leves semmiképp sem maradhat ki egy többfogásos menüből, pláne nem egy friss, tavaszi, madárcsicsergésre és a tavaszi, első fűnyírás illatára emlékeztető ételsorból. Ahogy a bloggertársak receptjei között zöldszínű étel után keresgéltem, meglepve tapasztaltam, hogy zöld kategóriában levesből főztek a legtöbbet. Persze ez azért mégsem olyan meglepő, hisz salátából és zöldfűszerekből lehet a legszebb tavaszváró ízeket előcsalogatni.

Ehhez a leveshez még nem tudunk friss, zsenge borsót használni, de már a nevében is benne rejlik: ZÖLD ! Szintén abból a leveses könyvből származik, amiből a gesztenyés vargánya-krémlevest is készítettem, és amit kicsi Vú-tól kaptam ajándékba. Hihetetlen, hogy néhány, nem túl szokványos hozzávaló társításával milyen nagyszerű ízhatás érhető el! [.....]

Tovább is van... »

Spenót zöldborsóval és mentával

Azt már tudjuk, hogy a spenóttal mennyi mindent lehet kezdeni, és nem csak párolt spenót formájában lehet azt fogyasztani. Ezernyi formája van, az egyszerű, fűszerekkel való dinszteléstől kezdve az egészen bonyolult kreációkig. Ha nem csak önmagában adjuk, hanem még egyéb zöldséggel is feldobjuk, akkor hús mellé nem is kell más kísérő. (Köretet is írhatnék, de itt gálánsan kísérjük a húst, ahelyett, hogy elnyomnánk az egyéniségét. Mármint a köretét.)

A zöldborsó és a menta nem egy újszerű párosítás, viszonylag gyakran találkoztam már vele én is. Spenóttal most készítettem először és biztos kísérletezek még vele ilyen-olyan formában. Tavasszal, ha friss spenót kapható, még frissebbet, finomabbat lehet belőle készíteni, addig marad a fagyasztott leveles.  [.....]

Tovább is van... »

Zöldfűszeres, pácolt cukkini

Az utóbbi időben - pestiesen szólva - igencsak rákattantam azokra a zöldséges ételekre, amiket hús mellé köretként, de önálló fogásként is fogyasztani lehet. Itt végképp nem a magyaros hús-krumpli-pároltzöldség berögzült és unalmas triumvirátusáról van szó, hanem azokról a rendkívül sokrétű, friss fűszerekkel és fantáziadúsan elkészített zöldséges ételekről, amelyek az olasz konyhákban önálló helyiértéket vívtak ki maguknak. Mellékszereplők ugyan, de contorni néven önállóan szerepelhetnek az étlapon.

Rájöttem, hogy eddig elég mostohán bántam velük: a cucina italiana kategóriámat (a linklistán) ízeire szedtem és meglepve láttam, hogy alig törődtem eddig velük. (Mármint a contorni-val.) Pedig szavamra mondom, főzöm és fogyasztjuk is őket rendesen! Év eleje óta pedig különösen, hisz megpróbálunk még egészségesebben étkezni (de hát lehet ezt még fokozni??) Az új mániám jegyében reggel sok szénhidrátot eszünk (itt játszanak a sütemények és persze a porridge), este pedig lehetőleg minél több fehérje, de annál kevesebb szénhidrát szerepeljen az étlapon. Hogy egy pasta-fanatikusnak ezt mennyire nehéz betartani, azt talán el se kell mesélnem! Hogy este, vacsorára ne legyen pasta?? Eddig jól bírtuk, csupán kétszer volt eddig sajátgyári készítmény, hozzá pedig finom, szicíliai vörösbor, de sajnos mérsékelni kell eme élvezeteket. Ennek jegyében többnyire úgy határozom meg a vacsorát, hogy hús vagy hal kerül a tányérra (ezt is rendkívül változatosan el lehet készíteni, ahogy majd látjuk is), hozzá pedig egy zöldség- és zöldfűszerkavalkád, friss saláta, de semmi kenyér vagy egyéb keményítőtartalmú étel. 

Tovább is van... »

Tavaszi zöldszínű penne (Penne primavera verde)

A tavaszt nem csak az egyre melegedő napsugár jelenti, de előkerülnek lassan a tavaszi zöldek is. Nem tudtam megállni, hogy ne vásároljak össze néhány zsenge dolgot, így született ez a ropogós, csupa zöld penne, aminek az a lényege, hogy csakis zöldszínű (na jó, majdnem) zöldségek vannak benne. Először a zöldspárgát láttam meg, a többi már adta magát. Ezután jött a ceruzabab és a cukorborsó, és persze a friss spenót. Minél több, annál jobb, ebben épp 8 fajta van és persze minden friss. Brokkolival nem akartam elrontani az összhatást, de bátran lehet bármivel kísérletezni. Bort nem öntöttem hozzá, bár elbírta volna (naná!!), de annyira friss, tavaszi az íze, hogy bor ezúttal csak a poharakban volt.
Még sajt sem kell feltétlenül, én szórtam rá ugyan parmigianot, de nem szükséges.

Tovább is van... »

Görög pásztorsaláta (Choriatiki)

Hétvégén kitört a hőség. Ezzel semmi újat nem mondak annak, aki maga is átélte, és rohant felállítani a grillezéshez való alkalmatosságot. Mi is ezt tettük, sőt, a környező kertek el kezdtek füstölni, szombat este az egész, addig igen csöndes környék egy igazi partyudvarrá alakult.
Nem ezzel a salátával akartam indítani a grillszezont, de végül is ez lett belőle. De bőven van még időm októberig, amíg felsorakoztathatom kedvenc étkeinket.  

A görög salátáról minden vendéglátói egység azt hiszi, hogy igenis el tudja készíteni, legalábbis azokon a helyeken gondolják ezt, ahol megfordultam és ilyen salátát rendeltem. Azt gondolják, hogy összedobnak néhány uborkakockát (inkább többet, mint kellene, hiszen olcsó), úgyszintén vannak a hagymakarikákkal is (hisz az is olcsó), majd rádobnak egy fél, karikára vágott paradicsomot, paprikát, az olívát viszont sajnálják rá, de még rámorzsolnak egy kevés juhsajtfélét, meglocsolják egy kevés olajjal, és kész is a görög saláta.

Pedig a görög pásztorsaláta, ahogy arrafelé hívják, kicsit több ennél és többet is érdemel!
Az a legfontosabb, hogy a különböző zöldségeket egyenlő arányban tegyük bele - különben tényleg csak egy feldíszített, unalmas uborkasalátát kapunk!

Tovább is van... »