
Jó lenne már megírnom a karácsonyi recepteket, de mindig hibádzik valami. Az azért jó benne, hogy ezek amolyan ünnepi "allround"-receptek, nálunk csak - kivételesen most - annyiban kötődtek a karácsonyhoz, hogy szerettük és nagyon beleillett a hangulatba. Éppen ezért igazából bármilyen ünnepi menüsorként megállja a helyét.
Ez a mascarponés tejberizs meg amúgy is, nem is tudom, hogy mit is tudnék belekölteni, mint karácsony, de tényleg muszáj ezt?? Nekünk így volt teljes, amúgy pedig annyira finom lett, nem hiába gyakoroltam előtte kétszer, a Facebookon meg is jelent egy egészen felejthető kép is róla:).
Azt nem mondom, hogy nem lehetne még jobban finomítani. Ez a tányéros megoldás nem túl elegáns, de rizskoch-hoz már nem volt idő, úgy még látványosabb is lenne. Így viszont lágy, krémes, a kávémártás pedig finoman ellensúlyozza a tejberizs édességét.
Nekünk annyira ízlett, hogy biztosan hallunk még egymásról.
Az amerikai típusú grillezésnek is megvannak a maga hagyományai. Nemcsak húsok és zöldségek sülnek a roston, de bármily meglepő, desszertek is.
Ez a vérbeli, amerikai Barbecue-klasszikus úgy indul, hogy héjastul hosszában felsliccelünk egy banánt, beletuszkolunk egy félbevágott Mars szeletet (tehát két banánra jut egy hagyományos Mars-szelet), majd a banánt fóliába tekerve rátesszük a már szunnyadó grillrostra. Tejcsokoládéval is finom, de a Mars-szelet klasszikusan bevált, mivel karamellel készül, esetleg még Twix is megfelel. 10 perc múlva kész, és a fóliát szétbontva kikanalazhatjuk a valami észvesztően finom, csokis krémet!!
No, mivel ez így nem túl esztétikus, és nem is mindig lehet ilyet gyártani (grillezés, tél, hasonló akadályok), erre fejlesztettem ki a saját verziómat. Elvész ugyan a BBQ-fíling, viszont mindig lehet sütni, akár karácsonykor is. Természetesen alkoholt és kávét is tettem bele, szerintem csak a javára vált! [.....]

Vannak esték, amikor vacsora után hirtelen édességet kíván az ember. Egy ilyen, édes krémesség után sóvárgásból született ez az igen egyszerű krém, miután bekukkantottam a hűtőbe, és szerencsére találtam benne ezt meg azt. Igazából csak mascarpone és tojás kell hozzá, a többi jószerivel mindig lapul a kamrában.
Mostanában egyre inkább kávét is töltök a desszertekbe, na nem, mintha ezt régebben nem tettem volna meg, de mára kimondottan keresem a lehetőséget. Estére csak nagyon alacsony koffeintartalmú kávét használok, vagy teljesen menteset, viszont erősre főzve.

Azt hiszem, az America's cup, a nespresso és a kajakos fiúink között nem is tudnék több párhuzamot vonni, ezért nem is érdemes erről több szót elfecsérelni:-)
Úgy gondoltuk, ezek a kávézós receptek visszahoznak talán valamit a Hajrá, magyarok! fílingből! Jó volt újra együtt lenni, együtt mászkálni, jókat dumálni és jókat enni!

És különben is: Nespresso, what else? :-))
Ha meg végképp nem akarsz kávét főzni,
akkor a kapszulákkal remek türelemjátékot
lehet játszani. Mint dzsordzs.
Néha hirtelen felindulásból vagy elszántságból születnek ilyen maradandó étkek, mint ez a mostani is.
Történt ugyanis, hogy pénteken vacsorázni voltunk - vagyis talán úgy mondanám, hogy egy jót akartunk vacsorázni. Ebben a tapas-bárban még nem jártunk, nosza, próbáljuk ki. (Nem pesti a hely, szóval nem részletezném.) A hely első blikkre kellemes, szinte tömve van. A kézzelírott menülap rövid, ez sem rossz. Végignézzük, rendelünk, kortyolgatjuk az italjainkat, várunk. Még mindig várunk. Első menetben kapunk egy kis üveges uborkából és egyéb művi kellékekből összeállított nyársacskát, mintegy megnyugtatásként, lesz ez még jobb is. [.....]

A fagylalt nekem akkor jó, ha krémesen hideg, gyümölcsös és kéjesen fagyottá hűti a számat, miközben apró, jeges darabkákat rágcsálok. Éppen ezért az olyan gyümölcsösen jeges dolgokat részesítem előnyben, amelyek sorbet-ként, de jobb esetben is csak joghurttal készülnek (én ama híres Forró szerelem, vagyis amore caldo nevű, szenzációsan finom, az eredeti receptúra szerint viszont forró málnával leöntött vaníliafagylaltot is mindig joghurtfagyival kérem). Esetleg tejes-tejszínes keverék jöhet még szóba (jön is), de tudatosan itt meg is áll a fagylaltkészítési készségem.
Ebből aztán tényleg látható, hogy mint ördög a szenteltvizet, valami tudatos alapossággal kerülöm a tojással készült fagylaltokat: pedig nem vonom kétségbe, hogy nagyon finomak tudnak lenni, krémesek, sőt, igazán jó fagylaltot csakis tojássárgájából készült krémmel lehet készíteni, de én mégse terhelem vele magam és kis családomat. [.....]
Hosszú éveken keresztül a tiramisù-t úgy készítettem, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ezt akár szó szerint is lehet venni, hisz pont úgy készült, mint ahogyan azt Sophia Loren a könyvében leírta, bár nem őt másoltam, de a klasszikus tirami sù nem enged tág határt magának.
A babapiskóta miatt viszont folyton bosszankodtam. Ha gyenge minőséget kaptam, az eredeti savoiardi pedig borsos árú, viszont nagyon jó. Előre is kellett gondolnom rá, a két csomag meg kevésnek bizonyult, a maradékkal meg nem tudtam mit kezdeni. Süthettem is volna, nem nehéz, de erre is kidolgoztam később egy külön piskótakészítési módszert - de erről majd alkalomadtán írok.
Ez a desszert a hagyományos tiramisù, a mascarpone- és az amarettikrém házasításából készült - hisz ezek között olyan laza az átmenet, hogy csupán apró részletekben térnek csak el egymástól: krémsajtos krém, keksz, kávé, ennyi az egész. Tágabb értelemben még a krémsajt-torta, vagy a lusta háziasszonyok amerikai mintájára készült, apróra tört kekszdarabos tésztaalapú cheese-cake-je is idetartozhat.
Babapiskóta helyett mandulás cantuccit törtem bele, ami kellemesen ropogósra puhult az espresso alatt. Az utóbbi időben a babapiskótát teljesen felváltotta a cantuccini, mivel nem málik szét, és robusztussága révén több folyadékot is elbír.

A KONYHÁMBÓL. NEKED. HOGY KEDVVEL ÁLLJ NEKI A FŐZÉSNEK. HOGY MINDIG SIKERÜLJÖN.





balinto 2006